14. Rész- a Kő

Éjjel valami furcsa zajra ébredtem fel. Olyan volt, mint valami dörömbölés. Aztán egy nagyon hangos ablaktörés. Nagyon megijedtem. Harry is felpattant mellőlem és együtt szaladtunk le a földszintre. A többiek már ott voltak.
Az ajtó melletti ablakot valaki bedobta egy nagy kővel.
-Ne gyertek ide, mert még megvágjátok magatokat.- mondta Anne. Olyan furcsa volt.- Harry, kérlek segíts nekem!- hívta el Harry-t mellőlem.
-Én segítsek?- kérdeztem Gemmát.
-Nem kell. Menj csak fel, nehogy megvágd magad.
Felmentem, de nem értettem, hogy miért volt mindenki olyan fura. Komolyan, mintha direkt távol akartak volna tartani az ablaktól és tudom, hogy ennek nem az üvegszilánkok voltak az okai.
Pár perc elteltével Harry is feljött.
-Most mit csináltok? Így ki fog hűlni a ház.- mondtam.
-Anya hívott valakit aki rendbe hozza az ablakot gyorsan.
-Éjjel?- csodálkoztam.
-Aha, valami ismerős. Itt lakik pár utcára.
Lefeküdtünk és Harry magához húzott, szorosan.
-Minden rendben?- kérdeztem.
-Persze...
Tudtam, hogy nem őszinte velem, de láttam rajta, hogy hulla fáradt és kizárt, hogy most elmondja, bármi is van.

Reggel, mikor felkeltünk, az ablak a helyén volt, épen. Tényleg kijött az az ismerős még éjjel. A többieket nem láttam, mi pedig felöltöztünk és elmentünk a Starbucks-ba.
Ettünk egy-egy muffint mellé pedig én forrócsokit ittam, Harry pedig kávét, amivel sikeresen le is öntötte a pólóját. Hazamentünk (hozzájuk), hogy átöltözzön. Mivel a többieket még mindig nem láttam sehol és szomjas voltam, gondoltam csak találok egy poharat a konyhában.
Ki is mentem, de aztán rájöttem, hogy nem kellett volna. Hirtelen megértettem, hogy Harry miért ölelt éjjel olyan szorosan, hogy Gemma miért küldött fel, hogy Anne miért hívta félre Harry-t és hogy miért olyan feszült mindenki. Ott volt a kő, amivel az ablakot betörték. És ez volt ráírva:
Bellának. A következő te vagy!
Lefagytam. A fülem zúgni kezdett és a szoba falai kezdtek felém közeledni. Nem bírtam a helyiségben maradni. Kiszaladtam az utcára, csak úgy pulcsiban.

Miért? Mit tettem? Harry miatt? Ezt egy rajongó tette volna? Nem, aki ilyet csinál, az tuti, hogy nem rajongó. Félek. Komolyan, nagyon félek.- Gondoltam magamban.

Hirtelen egy kéz fogta meg a vállam. Azt hittem ott helyben szívrohamot kapok. Hirtelen könnyek kezdtek folyni a szememből.

Harry szorosan magához ölelt.- Shh...- csitított. Azt hittem, valaki más talált rám...

Levette a kabátját és rám terítette.

Biztonságban éreztem magam a karjaiban, de tudtam, hogy nem lehet mindig mellettem.

Bementünk a házba a táskámért és Harry haza vitt engem. Miután megérkeztünk, azután nem sokkal jött meg Dia is.

Harry kiment vele beszélni négy szem közt.

Miután visszajöttek, Dia elmesélte, hogy milyen volt élete legjobb karácsonya.

Elmesélte, hogy mennyit evett, amin nevettem, aztán elmesélte, hogy Niall mennyit evett, amin még jobban elkezdtem nevetni.

Aztán megmutatta a karácsonyi ajándékát.

 

-Atyagatya!- ámuldoztam.

 

Annyira jó volt látni, hogy Dia ennyire boldog. Tudtam, hogy ezt Niallnek köszönhetem, mert ő teszi boldoggá.

Dia elmesélte, hogy Niall szülei mennyire jó fejek és milyen sokat beszélgettek tegnap vacsora közben. Azt is, hogy Niall anyukája először furcsán nézett, hogy ők ketten Niallel most akkor együtt fognak aludni.

Imádtam Diát. Annyira el tudta terelni a gondolataimat és nevetésre tudott késztetni akkor is, ha rettenetesen rossz paszban voltam.

Harry némán ült mellettem és hallgatta ő is a mesélést. Mikor ránéztem láttam, hogy engem néz, ilyenkor mindig egy kicsit elmosolyodott, de tudtam, hogy ez a mosoly nem őszinte.

Harry késő este ment haza, mikor végre sikerült meggyőznöm, mert tudtam, hogy holnap stúdióznak, ahogyan mi is.

Mikor elment, bementem a szobámba és a fejemre húztam a párnámat, a szemem összeszorítottam és így aludtam el.

 

Reggel korán keltünk, mert bár karácsony második napja volt, mi dolgoztunk.

Bementünk a stúdióba és megismerkedtünk a kisebb stábunkkal.

Tök jó hangulatban telt ez a nap, egészen délutánig, mígnem kaptam egy sms-t valakitől:

Látlak! Nem tudhatod, mikor csapok le.

Az üzenet rejtett számról érkezett. Úgy éreztem, a tüdőmet valami nyomni kezdi, mert valahogyan nehezebben kaptam levegőt.



Dia rögtön odajött hozzám és kivette a telefont a kezemből. Elolvasta, majd gondolkodás nélkül tárcsázta Harry számát...

13. Rész- Legeslegjobb karácsony

Megálltunk a ház előtt, nekem pedig kiment a lábaimból az erő. Azt hiszem, soha nem izgultam még ennyire valami miatt.  Persze ez kívülről is tükröződött az arcomon. Harry megfogta a kezem.
-Ne izgulj! Imádni fognak, sőt azt hiszem, már imádnak.
-Mi?- ezt most nem teljesen értettem.- Hisz még soha nem találkoztam velük.
-Tudom. Csak tudod, ha én igazán szeretek valakit, akkor arról nagyon sokat tudok beszélni mindenkinek. Főleg anyukámnak.
Elmosolyodtam. Azt mondta, igazán szeret.
Kicsit magabiztosabban szálltam ki az autóból. Lassan az ajtóhoz sétáltunk és Harry kinyitotta előttem.
Levettük a kabátokat és besétáltunk a nappaliba.
Középen egy nagy Karácsonyfa állt, mellette pedigkAnne (Harry anyukája), Gemma (Harry nővére) és Robin (Harry nevelő apukája).
Azt hiszem, Harry tudatta velük, hogy én is itt leszek, mert láttam, hogy felkészültek a fogadásomra.
Mind mosolyogtak rám.
-Szia!- köszöntek. És egyből be is mutatkoztak. Mind megöleltek és mondták, hogy nyugodtam tegezzem mindannyiukat.
Mikor leültünk vacsorázni, kérdezgettek tőlem ezt-azt, de gondoltam már tudják a válaszokat, mert nem nagyon lepődtek meg semmin.
Vacsi után segítettem Anne-nek leszedni az asztalt, amíg a többiek bepakolták az ajándékokat a fa alá.
Olyan aranyosak voltak.
-És nem zavar, hogy Harry pár évvel idősebb nálad?- kérdezte Anne a konyhában.
-Nem. 2-3 év szerintem nem nagy kor különbség. És ő amúgy is egy nagy gyerek.- nevettem.
-Ebben igazad van.- mosolygott.- De ugye nem bunkó, vagy ilyesmi?- kérdezte még mindig mosolyogva.
-Nem, dehogy, kicsit bolond, persze jó értelemben, de közben meg igazi úriember.
-Ezt örömmel hallom.
Ekkor beszaladtak a többiek.
-Gyertek ajándékot bontani.- kiálltotta Harry.
Kimentünk a nappaliba.
Kicsit rosszul éreztem magam, mert a családjának nem hoztam semmit.
Én is odaadtam Harry-nek az ajándékát, és az egyik pulcsit rögtön fel is vette.
Aztán végül hozzám fordult. Egy pici dobozt nyújtott át nekem.
Kibontottam és egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Nem is kaphattam volna szebbet. Ez mindig emlékeztetni fog a ma esti csókunkra a hóban.

Megcsókoltam és megköszöntem neki.

Még sokáig beszélgettünk és nevettünk a kanapén ülve.

Aztán Harry szülei elmentek aludni, Harry pedig zuhanyozni. Gemma-val mi beszélgettünk tovább.

-Amikor Harry itthon volt ősszel, és mesélt rólad, egyikünk sem gondolta, hogy ilyen komolyra fordul majd a dolog. Mármint, hogy hazahoz téged és bemutat nekünk. Volt már, hogy  találkoztam néhány barátnőjével, de rájuk soha nem nézett úgy, mint rád. Komolyan.

Elpirultam.

-Miért, hogy néz rám?- kérdeztem.

-Úgy, mintha ...- kicsit elgondolkozott.- Úgy, mintha más nem is létezne, csak te. És bármikor képes érted átutazni az óceánt. Elmondok egy titkot. Ők miután ősszel hazajöttek, nem is akartam visszamenni. De Harry és Niall meggyőzte a fiúkat, így visszarepültek hozzátok Amerikába.

-Ezt soha nem mondta Harry.- mondtam.

-Ja, és szerintem ez maradjon is köztünk, hogy tudod. Azt hiszem ártana a büszkeségének, ha tudná, hogy tudod.- mondta Gemma.- Kérdezhetek valami nagyon személyeset?- nézett rám komolyan.

-Persze.

-Ti már...Voltatok együtt...? Érted...- mondta zavartan. Persze, hogy értettem.

-Ohh...Nem. Mi még nem voltunk...-mondtam kínosan. Nem értettem, hogy miért érdekli ez.

-Akkor tényleg nagyon komoly a helyzet.- mondta.

-Miből gondolod?- kérdeztem.

-Ha az öcsém összejön egy lánnyal, nem sok idő telik el és... de ti már hónapok óta együtt vagytok. És nem sietitek el a dolgokat. Ez jó.

Ekkor belépett Harry melegítő nadrágban. Ja, amúgy csak megjegyzem, hogy póló nem volt rajta. Őrjítően szexi volt.

-Mi a téma lányok?- huppant le mellém.

-Csak lányos dolgok.- mondta Gemma.- De én megyek is aludni. Jóéjt srácok.

-Jó éjszakát!- mondtam.

Később én is elszaladtam fürdeni és Harry egyik pólójában, meg egy rövidnadrágban ugráltam oda az ágyhoz, amin a világ legjobb fiúja feküdt.

-Na és szimpatikus a családom?- kérdezte, mikor lefeküdtem mellém. Orrunk összeért. Éreztem az arcomon a leheletét.

-Igen, nagyon. Imádom őket.- mondtam őszintén.

- Ők is téged.- mondta és adott egy puszit a homlokomra.

Majd elaludtunk.







12 Rész- Karácsony kezdete

Ahogy sejtettem, délután kettőkor ébredtünk fel.
Felöltöztünk jó melegen és elindultunk, hogy körbenézzünk városban.
Csináltunk egy csomó képet .

Rólam is készült kép,

 

és Diáról is.

Mikor éhesek lettünk, beültünk a belvárosban egy gyorsétterembe.

Ott felhívtam Harry-t.

-Szia!- vette fel vidáman.

-Szia! Van egy meglepetésem. Pontban nyolckor legyél a Big Ben előtt, ott fog várni téged.- hadartam el egy levegővel.

-Hú, oké.- lepődött meg az izgatottságomon.

-Akkor majd később beszélünk. Majd hívj, hogy tetszett-e a meglepi- kacsintottam Diára.- Szia.

-Szia.- mondta csalódottan. Gondolom fura volt neki, hogy csak ezért hívtam fel és nem is beszélgettem vele, de ez a tervem része volt.

Sok mindent megnéztünk pár óra alatt, de közel sem mindent.

Közben Dia is felhívta Niall-t, de nem bírta ki, és elmondta, hogy mi a meglepetés.

 

-Töltsd velem a karácsonyt!- mondta Niall Diának a telefonban.

-De... akkor Bella egyedül marad.- nézett rám.

-Menj csak nyugodtan.- mondtam. Még egy kicsit győzködtem, de végül sikerült.

Még hazaugrottunk, hogy Dia összeszedje a dolgait és Niall ajándékát. Egy hónapja spórolt rá, pedig azért rendesen kapunk fizetést.

Egy szuperjó csukát vett neki.

Niall idejött a ház elé.

 

Fél nyolckor végül én is elindultam. Rettenetesen hideg volt és még a hó is jól rákezdett.

Magammal vittem Harry ajándékát, 2 pulóver. Tudom nagyon gáz, de nem tudtam kitalálni jobbat és szerintem ezek nagyon fognak tetszeni neki. Az meg egy másik dolog, hogy ez a két pulcsi majdnem ugyan annyiba került, mint a Niall-nek vett csuka.

De ez igazából nem nagyon érdekelt se engem, se Diát.

Ezen gondolkodtam, mikor sétáltam a találkozás helyszínére.

Mire odaértem besötétedett és annyira esett a hó, hogy alig láttam. De a lényeget igen.

Harry ott állt. Pont rám nézett. Megálltam és elmosolyodtam. Hihetetlen érzés volt, mikor megláttam az arcát, amire először döbbenet ült ki, aztán azt felváltva egy óriási mosoly. Odaszaladt hozzám, felkapott és megpörgetett.

Mikor lerakott megcsókolt, hosszan. Csak álltunk ott és nem érdekelt minket, hogy ki lát, hogy mennyi ember van körülöttünk és, hogy ezek az emberek egyre csak gyűlnek.

Aztán végül megszakadt a csókunk. Körbe néztünk és nagyon sok lány volt már előttünk. Elmosolyodtam és néztem, ahogy Harry autógrammot osztogat és képet csinál velük. Ez aztán karácsonyi ajándék a javából, ebben biztos vagyok.

Mikor végzett, odafordult hozzám és kézen fogva elsétáltunk.

-Kivel töltöd a karácsonyt, Diával?- kérdezte.

-Nem. Ő elment ma Niall-hez, úgyhogy valószínleg egyedül.

-Komolyan?- lepődött meg.- És mi lenne ha velem töltenéd a karácsonyt, én pedig bemutatnálak a családomnak?- kérdezte.

-Az... azt hiszem, csodálatos lenne.- mosolyogtam és melegség töltött el.

Harry hazavitt, mert át akartam öltözni.

-Te tökéletesen néztél ki eddig is. Minek öltöztél még át?- ölelte át a derekam, miután elkészültem.

-Mert még sem nézhetek ki akárhogy, mikor találkozom a családoddal .- mondtam, érezhető feszültséggel a hangomban.

-Te csak nem félsz?- kérdezte és elmosolyodott.

-De igen.

-Nem kell mitől tartanod. Imádni fognak téged.- csókolt meg.

 

Beültünk a kocsiba és elindultunk.