22. Rész

Lassan mindenki odaadta az ajándékát, csak Niall váratottmagara.
Aztán amikor ő következett, atnyújtott egy borítékot. Dia lassan kinyitotta, kivett egy papírt és olvasni kezdte. Egy hivatalos papír volt.
Dia szemei csillogni kezdtek, majd Niall nyakába ugrott.
-Az ajándék másik felét megkapod, ha megvan a jogsid.- mondta Niall mosolyogva.
Így már mindenki értett mindent. Diát Niall beíratta egy kressztanfolyamra, és kocsit fog kapni, mikor végez.
Wow. Niall nem viccel.
Természetesen Dia Niallnél aludt. Harry meg nem akart egyedül hagyni, úgyhogy nálam.:)

Végre normalizálódott az életem az elmúlt hónapok után. Nincs akkora felfordulás, a munkaidőm kötött, tudok mellette bármi mást csinálni, és ami a legfontosabb, elküldtök az utolsó dolgozatokat, úgyhogy most egy pár hónapig azzal se nagyon kell foglalkoznom. Eljött az ideje, hogy keressek egy egyesületet itt, ahol kézilabdázhatok. Magyarországon a Fradiban játszottam, ez elég sokat számít. Viszont kihagytam több, mitn fél évet.
Harry már ajánlott pár helyet, amiknke elég nagy nevük van, általában kijutnak BL-re és az olimpiai csapatba is ezekből válogatnak.
Holnap megnézünk egy edzést, sőt valószínűleg már én is beállok. Nagyon izgulok. Mi lesz, ha naogyn meglátszik az a fél év kihagyás?  Najó, nem gondolok ilyenekre, inkább kiszállok végre a kédból, és kimegyek Harryhez az ágyba...

Reggel mikor felkeltem, Harry még aludt. Igazból én is csak arra keltem, hogy kaptam egy sms-t.
"Lefeküdtünk Niallal."

Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa~gondoltam magamban...

*Dianna szemszöge*

Niall még alszik. Én meg.. azt hiszem bátran mondhatom, hogy ez volt életem legjobb születésnapja.

Betöltöttem a 18-at, és lefeküdtem a világ legtökéletesebb fiújával. Nem érdekel, hoyg csak most történt meg, mert egyszerűen tökéletes volt. 

Írtam Bellának egy sms-t, csak hogy tudjon róla, mert megígértem, hogy elmondom amint megtörténik. 

Kimentem a fürdőbe, hoyg megmossam az arcom. Rám nem jellemző, hogy azzal foglalkoznék, hogy bárki is alszik, szóval most sem nagyon törődtem azzal, hogy a barátom még az igazak álmát aludná. 

Mikor kijöttem már fent volt.

Szegéyn tiszta kóma volt. Rámnézett, elmosolyodott és megkérdezte hogy aludtam.

-Én remekül. És te?

-Én is, amíg a csodálatos barátnőm fel nem ébresztett.

Ekkor halk nyüszítést hallotunk az ágy lábától. 

Teljesen megfeledkeztem a Bellától kapott ajándékmoról. 

-Azt hiszem ő is éhes.- mosolygott Niall.

-Szóval te is.- röhögtem. Természetesen az én gyomrom is korgott már. Ezért passzolunk mi ennyire egymáshoz.

Kimentünk a konyhába és először a kiskutyának kerestünk ennivalót.

Akkor jutott eszembe, hogy még el se neveztem.

Felraktam a pultra, a kajájával együtt, odaültettem Niall is vele szembe.

-És most: ki kell találnunk neki egy nevet!

-De én is éhes vagyok.- nézett bociszemekkel Niall.

-Majd ha lesz neve, eszünk!

Erre Niall elröhögte magát, de mikor rájött, hogy nem viccelek, végre gondolkodni kezdett...

21. Rész- Party time

Reggel korán felkeltem, hogy csináljak reggelit Diának.

Miután kész lettem, leszaladtam a Starbucks-ba kávéért, persze csak nagyon csendben, hogy nehogy felébredjen a neszelésemre.
Mikor felértem gyorsan levettem a kabátom, felkaptam a tányért és bementem Dia szobájába. letettem a  tányért az éjjeli szekrényre és ráugrottam Diára.
-Boldog szülinapot!- kiabáltam.
Lassan kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
-Kaját is kapok?- kérdezte. Persze, ő Dia, az első dolog ami eszébe jut, ha felébred, az a kaja.
-Naná.- mondtam és leraktam elé a tányért.
-Wow!- mondta.
Éppen reggelizett én meg kávéztam mellette, amikor jött egy SMS-e.
'Nézz ki az ajtótok elé. Niall'
Dia felpattant és kinyitotta a bejáratni ajtót.
Mikor bejött elállt a szavam.
-Ekkora csokor rózsát még életemben nem láttam.- modtam tátott szájjal.
-Van benne egy levél is.- mondta és kinyitotta a levelet.- Jó reggelt hercegnőm! Boldog szülinapot! Este találkozunk. Niall.

 

Ki látott már ennél aranyosabbat?

Mivel a buli este kezdődött, elvittem Diát vásárolni és beültünk ebédelni a Nando's-ba.
Mivel még nem mentem a kiskutyáért és azt mondtam, hogy reggel megyek, muszáj volt bemennem az állatkereskedésbe. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan, mert egész nap velem van Dia.
Felhívtam Niall-t, amikor Dia elment a mosdóba.
-Szia, segítened kell! El kell mennem az ajándékért, de úgy nemtudok, ha Dia folyton velem van. Nem tudnád hamarabb elvinni?- kérdeztem.
-Ajjajj... nem hinném. Most megyek a kajáért, úgyhogy ha most elhoznám, akkor meglátná... Bocsi. Meg tudod oldani?- kérdezte és a hangján hallottam hogy tényleg sajnálja.
-Huha... Azt hiszem meg- támadt egy ötletem.
-Oké, de ha mégsem válna be és végképp nem tudod megoldani, akkor hívj.
-Rendben, köszi. Szia!- gyorsan letettem, mert Dia közeledett az asztalhoz.
-Kivel beszéltél?- kérdezte.^
-Csak Harry-vel...
Kiugrottam én is a WC-re és ott felhívtam Perrie-t.
Neki is elmondtam, hogy mi a problémám és ő ráért, úgyhogy megbeszéltem vele, hogy 20 perc múlva ott lesz.
Vissza mentem az asztalhoz.
-Van egy meglepim.- mondtam.
-Micsoda?- csillogott Dia szeme.
-A nap hátralévő részét Perrie-vel fogod tölteni.- mosolyogtam.
Dia nagyon örült neki, csak egy dolgot nem értett.
-Te nem jössz velünk?- kérdezte.
-Hát valójában nem.
-Miért?- kérdezte gyanakvóan.
-Van egy kis dolgom.
Nem akarta elfogadni ezt a válaszom, én pedig nem tudtam, hogy mit találjak ki így hirtelenjében, de Perrie megmentette az életemet.
Éppen odaért, én pedig fel is pattantam, elköszöntem és már szaladtam is a kisállatkereskedésbe.
Szerencsére a kereskedő egész nap várt rám és miután elnézést kértem, elhoztam a kis csöppséget.
Már elég közel voltunk a buli kezdetéhez és egyből oda is mentem volna Niall-hez, amikor egy kis "baleset" történt.
Mikor fogtam a kiskutyát és éppen taxit akartam hívni... akkor ő lepisilt. Haza kellett mennem, hogy lefürödjek és átöltözzek.
Ezután elég nehezen vittem haza a kiskutyát, mert úgy kellett tartanom, hogy az emberek ne vegyék észre a "kis" foltot s felsőmön.
Mire lezuhanyoztam már elkezdődött Dia bulija. Ezt onnan tudtam, hogy Harry felhívott, hogy merre vagyok. Mikor elmeséltem neki, hogy mi történt, úgy elkezdett nevetni, hogy azt hittem már sosem hagyja abba.
Végül megbeszéltem vele, hogy értem jön, így talán hamarabb odajutok, mintha taxit hívnék. Amíg ideért, addig gyorsan felöltöztem.
Megérkezett Harry én meg leszaladtam és gyorsan bemattantam a kocsiba. Váltottunk egy csókot, amit gyorsra terveztünk, hogy indulni tudjunk, de végül elég hosszasra sikeredett, amit természetesen én egyáltalán nem bántam. Végül a kiskutya ugatása szakított félbe minket és elindultunk.
Odaértünk a ház elé és már ott hallottam a zenét.
Beléptünk és nekem egyből az tűnt fel, hogy Zayn táncolt.
A kiskutya a kezemben volt egy masnival a nyakán, de Dia még nem látta, mert Harry elém állt. Megkértem Niall-t, hogy halkítsa le a zenét, hogy oda adhassam Diának az ajándékot.
-Szóval- néztem Diára-, Boldog tizennyolcadik szülinapot!- adtam át a kis csöppséget és megöleltem.
-Úristen!- nézett rám ,majd a kiskutyára.
Annyira boldog volt.
Egyenlőre csak én adtam át az ajándékomat,a többiek és főként Niall várni akart, hogy kibulizzuk magunkat, úgyhogy feltekertük a hangerőt és táncoltunk. Persze ittunk is, de nem sokat, nem kellett leinnunk magunkat a sárga földig, hogy felhőtlenül szórakozzunk egymás társaságában.

20. Rész- Tökéletes ajándék

Gondoltuk, megünnepeljük ezt a csodálatos estét, na persze gondoltuk.
Amint kiléptünk több tucat ember volt a bejárat előtt és sikítozott a mi aláírásunkért.
/Senki sem tudta, hogy a fiúk itt vannak, hogy ne rájuk figyeljenek./
Szuper jó érzés volt, hogy nem csak a környezetemben lévő emberek fognak sikítozó lányoknak és néha fiúknak is aláírást osztogatni és közös képet csinálni velük.
Fél óra sem telt bele és végeztünk is, innen egyből egy  helyre mentünk,ahol hajnalig buliztunk...

Késő délutánig aludtunk. Mikor felébredtem, kimentem a konyhába és miközben ''reggelit'' (rántottát) csináltam, ránéztem a naptárra. És akkor jutott el a tudatomig. A koncert előtti készülődés, a sok stúdiózás a sok stressz... Hogy mehetett ki a fejemből? Szörnyű bűntudat uralkodott el rajtam.
Beszaladtam a szobámba és tárcsáztam Niall számát.
-Háló...- vette fel legalább 2 perc csörgés után. Hallottam, hogy most ébresztettem fel.
-Szia! Bella vagyok... Tudod, holnap lesz Dia szülinapja... és mi lenne, ha rendeznénk neki egy kis bulit. Nem lennénk sokan, csak te meg a srácok és hívnám Perrie-ket. Biztosan örülne neki.- mondtam.
-Igen, tudom, már terveztem neki valami meglepetést... Akkor lehetne nálam, mondjuk este 7-től. Szólok a többieknek, te meg szólj a lányoknak. És tartsd titokban. Legyen meglepetés.- mondta és hallottam,hogy mosolyog.
-Oké. És a kaja?
-Azt rendelek.. De mi lenne, ha valami piát is hozatnék? Mármint, te nem vagy Még 18, Dia meg most betölti.. Nem lenne gáz? Ne aggódj, neked nem engedjük, hogy igyál.- mondta és már közben kidőlt a röhögéstől.
Én is elnevettem magam.
-Na azért nem 10 éves vagyok.
Még egy kis ideig beszélgettünk, majd leraktam és rögtön felhívtam Perrie-t.
Vele is ledumáltam. Már csak egy dolog volt hátra. A szülinapi ajándék. A gondolkodásomban egy fura szag, majd egy visító hang szakított meg.
Ki szaladtam a konyhába és láttam, hogy a tojásrántottám füstöl a tűzhelyen és bekapcsolt a füst riasztó.
Hirtelen Dia is mellettem termett egy poroltóval.
-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz?- kérdezte, miután a füstriasztó már nem vinnyogott.
-Hát, reggelit.. asszem.- néztem a tűzhelyre. Ebből sem fogok már enni.
-Na jó, lemegyek a mekibe és hozok valamit enni, mert ebből már tuti nem fogunk enni, és nem akarok megint nekiállni kaját csinálni.- mondtam és a szobám felé indultam, hogy felöltözzek.
-Ez jó ötlet, még a végén felgyújtanád a konyhát.- mondta Dia.

Csak 3 sarokra innen volt a Meki, így nem kellett sokat sétálnom a hidegben.
Közben gondolkodtam Dia szülinapi ajándékán. Aztán megláttam egy kislányt, aki épp kutyát sétáltatott.
Ennél jobbat kitalálni se tudnék. Mióta eljöttünk Magyarországról, azóta mondja Dia, hogy mennyire szeretne egy kiskutyát.
Már megvettem a kaját, de visszafelé egy kis kerülővel mentem és betértem a közeli kis állat kerekedésbe.
Nem kellett sokéig keresgélnem, amíg megtaláltam amit, vagy inkább akit kerestem.
Azt hittem elolvadok a láttán és tudtam, hogy Dia tetszését is elnyeri majd.



Lebeszéltem a kereskedővel, hogy reggel érte jövök és akkor fizetek is.
Vidáman indultam végül haza, a kihűlt "reggelinkkel".
-Melyik országba mentél kajáért?- kérdezte Dia, mikor felértem.
-Azt hiszem, Olaszba.- mondtam nevetve és a kezébe nyomtam az adagját, ami nem egy gyerekmenü volt.
Sosem értettem, hogy lehet, hogy Dia annyit eszik, mint egy testépítő, de egy dekát sem hízik. Pedig még csak nem is sportol. Bezzeg rajtam minden meglátszik.
De ennek köszönhetem, hogy elkezdtem sportolni.
-Mitől van ilyen jó kedved?
-Nem is tudom, csak engem dob fel, hogy a legjobb barátnőm holnap betölti a tizennyolcat?- mosolyogtam rá vidáman.

19. Rész- Beszélgetés

A következőt napok nagyon zsúfoltan teltek. Annyit dolgoztunk, mint még soha és alig aludtunk. Az első lemezünket 2 napja adtuk ki és máris temérdek fellépés ajánlatot kaptunk. az egyik holnap lesz, ez a bemutatkozó koncertünk lesz és már biztos, hogy több, mint százan ott lesznek. Szörnyen izgulunk, de szerencsére vannak, akik tudják oldani bennünk a feszültséget. A Little Mix-es lányokkal minden nap beszéltünk és azt hiszem nekik köszönhetem, hogy nem omlottam össze idegileg. A fiúk Írországban vannak már napok óta, úgyhogy nagyon régen láttuk egymást... Harry sokszor hív, de ez nem ugyan az. Nem érzem az illatát, nem tudom átölelni, megcsókolni, hozzábújni.

Reggel tök idegesen keltem. Már 48 óra sincsen a  kis koncertünkig. Idegileg teljesen kivoltam és rémálmok gyötörtek, hogy a színpadon állva elfelejtem a szövegem és mindenki fújolni, meg nevetni fog rajtam, a karrierünket így elrontom és így nem csak az én életemnek, hanem Diáénak is annyi.
Ma nem stúdióztunk, azt az "utasítást" kaptuk, hogy kapcsoljuk ki az agyunkat és egy kicsit ne gondoljunk a holnapra. Erre mi más lenne jobb, mint hogy elmenjünk a Little Mix-es lányokkal vásárolni?
Délelőtt oda is jöttek hozzánk, majd innen indultunk.
Bementünk a belvárosba és elkezdtük nézegetni a ruhákat, de én nem bírtam figyelni konkrétan semmire.
Diát teljesen kikapcsolta, hogy a lányokkal vagyunk, pláne, hogy a példaképével Perrie-vel lehet.
Nekem amúgy Jesy a példaképem és mindig ő van a szemem előtt, ha valamit el akarok érni.
A lányok tök jól elvoltak, de én nem. Ez most csak egy embernek tűnt fel igazán. Valójában mindenkinek feltűnt, de majdnem mindenkivel meg tudtam értetni, hogy csak egy kicsit feszült vagyok és semmi baj nincsen, nyugodtan foglalkozzanak a ruhákkal.
De valahogy amikor Jesy odajött hozzám, nem bírtam azt mondani, amit a többieknek.
-Minden rendben van?- kérdezte.
-Nem tudom. Napok óta alig alszom, tök feszült vagyok és nem bírok semmire sem koncentrálni, arról nem is beszélve, hogy milyen rémálmaim vannak.- néztem rá fáradtan.
-Hidd el, pontosan tudom, hogy mit érzel. Mikor az első koncertünket adtuk, hihetetlen ideges voltam. De amikor lejöttünk a színpadról nem is értettem,miért izgultam. Természetesen a szöveget elrontottam, pont azért, mert ennyire izgultam, de ez senkinek sem tűnt fel. Befejeztük a számot és akkora tapsot kaptunk, mint még soha. Az emberek nem azzal foglalkoztak, hogy egy szót kifelejtettem, vagy rosszul mondtam, hanem azzal, hogy nem foglalkozva a hibámmal folytattam a számot. Mert hibázni emberi dolog. Mindenkivel megtörténhet, de ha valakinek olyan hangja van, mint neked, annak nem a hibáival foglalkoznak majd. - fejezte be.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan ember, akire ennyire felnézek, ezt fogja mondani nekem.
- Köszönöm.- mondtam és komolyan nem tudtam, hogy most sírjak, vagy nevessek.

*másnap*
Készen álltunk, hogy fellépjünk a színpadra.
Sokkal több, mint száz ember volt a helyiségben, de azok után, amiket Jesy mondott nekem, annyira már nem izgultam.
Amikor kiléptünk a fénybe, elöntött a forróság, újra ott éreztem magam az X faktor színpadján, szinte láttam a mentorokat előttünk ülni. Azt éreztem, hogy úgy kell itt teljesítenünk, mint a fináléban.
Hihetetlen volt, teljesen elszoktam a közönségtől. Hónapokig csak a stúdióban énekeltünk, de szuper jó érzés volt.
A közönség tapsolt, a fülem zúgott a koncert végén.
Leléptünk a színpadról hátul és nem hittem a szememnek. Ott voltak a fiúk. Úgy volt, hogy nem tudnak hazajönni, de elintézték.

 
Harry karjaiba vetettem magam és vállába fúrtam az arcom.
-Szuper jók voltatok.- suttogta a fülembe, miközben nyomott egy puszit az arcomra. Odajöttek hozzánk a többiek is és egy nagy csapat ölelést kaptunk. Középen Diával álltunk és csak vigyorogni tudtunk.

18. Rész- Filmezés...

Ahogy megbeszéltük, úgy alakítottuk a másnapot.
Persze stúdióztunk elég sokáig, de aztán a fiúk odajöttek elénk. Valójában még nem jártam Zayn házában, úgyhogy egy hangyányit izgultam.
Bepattantam Harry mellé az anyós ülésre (ő vezetett) és hátul ült Dia meg Niall.

Odaértünk Zayn-hez és a többiek már ott voltak. Louis, Liam,Perrie, Eleanor, Danielle és persze Zayn is.
Jó kis alkalom volt, hogy összeismerkedjünk Dan-nel és El-el. Mikor ez megtörtént, elfogalatuk a nappalit, ami óriási volt. Óriási kanapéval fotelekkel és Zayn  hozott babzsákokat is és elhelyezkedtünk. A fiúk választottak filmet, úgyhogy gondoltam semmi jó nem fog kisülni belőle..
Természetesen horror film volt. Hozzábújtam Harry-hez és így néztük a filmet.
Volt egy jó pár durva jelenet benne, de nem találtuk olyan nagyon rémisztőnek. Mikor vége lett, éjfél is elmúlt. A fél társaság kidőlt. Zayn felállt, óvatosan, hogy fel ne ébressze Perrie-t és felkísért minket az emeletre, ahol a folyosó végére, hogy ott aludhatunk.
Ő később Perrie-t a karjában felhozta, mert a csaj teljesen kóma volt. De olyan aranyosak voltak.
Ja, amúgy a többiek a nappaliban szunyáltak már.
Kértem Zayn-től egy pólót, hogy abban aludjak, mert nem hoztam semmit magammal.
Kiszaladtam a fürdőbe, hogy gyorsan lezuhanyozzak és úgy, egy szál pólóban indultam vissza a szobába. Harry az ágyon feküdt a hasán, fejét a párnára hajtva. Ráfeküdtem, ám ekkor hirtelen megfordult és én kerültem alulra. Felemeltem a fejem, hogy meg tudjam csókolni. Először óvatosan, majd egyre erőteljesebben csókolt vissza.
Mivel rajtam csak egy póló és egy bugyi, rajta pedig egy boxer volt, nem választott sok minden minket el. Harry elkezdte felfelé húzni a pólómat, de hirtelen megállt és elhúzta az arcát tőlem.
Rám nézett és nem kellett megszólalnia, hogy értsem a kérdését.
De a válaszom igen. Akartam őt.
Így megfogtam az alsóját és "kisegítettem" belőle.
Levette a pólómat és rajtam már csak egy egészen kis ruhadarab maradt. Ettől is hamar megszabadított...

Reggel arra ébredtem, hogy a gyenge téli napsugár besüt a csupasz hátamra. Harry mellkasán feküdtem, egy vékony kis takaróval betakarózva deréktól lefelé. Fel emeltem a fejem, hogy megnézzem Harry alszik-e. Természetesen nem aludt.
Rám nézett, elmosolyodott és odahajolt, hogy megcsókoljon.
-Köszönöm.- mondta. Majd felállt és kiszaladt a mosdóba. Én meg csak ott feküdtem, kavarogtam a fejemben a gondolatok és az éjszaka emlékképei.

Mikor vissza jött, még egy kis ideig feküdtünk ott, majd  lementünk a többiekhez.
Mindannyian ébren voltak.
-Sziasztok!- köszönt Zayn.
-Sziasztok!- mosolyogtam rájuk.
A legtöbben tök kómás fejjel néztek maguk elé, de valahogy nekem olyan kicsattanóan jó kedvem volt...
A lányok leültek az étkező asztalhoz és beszélgettek, a fiúk pedig kimentek a nappaliba. Zayn maradt a konyhában és persze én, mert azt vártam, hogy készen legyen a piritósom.
-Jó éjszakátok volt?- kérdezte egy kaján mosollyal.
Hirtelen nagyon zavarba jöttem, mert attól féltem, hogy meghallhatott valamit... persze rögtön elvörösödtem, így Zayn vette a lapot és már nem volt szükség arra, hogy válaszoljak. De mintha csak a fejemben olvasott volna hozzátette:
-Nem hallottam semmit.- és védekezően felemelte a kezét nevetve.
Én is elnevettem magam. és kész lett a piritósom, így annak a társaságában leültem a lányok mellé az asztalhoz.
Épp arról beszéltek, hogy a fiúknak lesz jövőhéten 3 koncertjük és mehetnénk oda együtt.
-Ez szuper ötlet.- mondta Dia.
Még beszélgettünk, de nemsokára el kellett szabaduljunk egymástól, hiszen attól mert mi filmeztünk éjjel, attól még ma munkanap van.
Megkértük a fiúkat, hogy dobjanak haza minket, hogy átöltözhessünk. A kocsiban még hosszasan elbúcsúztunk tőlük.
Niall kiszállt Diával.
-Nagyon szeretlek!- nézett mélyen a szemembe Harry.
-Én is!- mondtam és megcsókoltam.
Ezalatt hirtelen elkezdett szakadni az eső elmosva a hót és persze szétáztatva Niall-t és Diát, akik a kocsi mellett álltak.
Gyorsan kiszálltam, hogy barátnőm ne ázzon tovább és miután a fiúk elhajtottak, beszaladtunk a házba.

17. Rész- Egy "normális" nap

A jó estéhez jó másnap dukál...
Most komolyan olyan hírt mondok....Reggel anya felhívott, hogy Peti ott járt, ahol én felébredtem, az elhagyatott helyen éppen akkor, amikor a rendőrség is ott volt. Itt már nem  tudott mit titkolni és elmondta, hogy mindent ő tervelt ki és végzett vagy végeztetett el, azon az elven, hogy ha az övé nem lehetek, másé se legyek..Aztán mikor olyan csúnyán beszóltam neki, elöntötte őt a düh és el akart tüntetni, örökre... Ez csak szerintem beteges..?
A szöveg, amit akkor adott be, mikor megérkeztem anyáékhoz, miszerint ő Németországban volt, természetesen kamu volt. Itt volt Londonban és minden lépésemet követte.
Akkor ez azt jelenti, hogy nyugodt életem lesz mostantól.
Wow, ez nagyon jó érzés.
leraktam a telefont, miután több, mint 1 órát beszéltem anyával. Azt hiszem a fejemen megkönnyebülés és megdöbbenés tükröződött.
-Minden oké?- kérdezte Dia.
-Nem lesz több támadás.- majd elmeséltem neki mindent az elejétől kezdve.
Jókedvűen készülődtem és feldobott a tudat, hogy minden normális lesz. Már ha normálisnak nevezhető a helyzetem.
A fotsok mindenhova követnek több okból kifolyólag is:
1. Harry barátnője vagyok.
2. Harry barátnőjét megtámadták és mivel az én vagyok, így erről be kell számolni az egész Egyesült Királyságnak.
3. Mivel Harry barátnője vagyok kicsit több figyelem öszpontosul rám, mint egy átlagos emberre és már az egész szigetország tudja, hogy énekelek. A dalaink, amiket még csak most veszünk fel, már elkezdtek kiszivárogni.
4. Dia Niall barátnője én meg a legjobb barátnője, ő meg az enyém. És ő is énekel ugyebár velem.
Így ezt egyben látva kijelenthetem, hogy az életem korántsem nevezhető normálisnak.
A lényeg, hogy erőszakos támadásaim nem lesznek.
Mikor elkészültünk indulhattunk volna is a stúdióba, de persze nem maradhatott el, hogy Dia le ne fotózzon engem.

Még időben eltakartam az arcom, mert nem akartam, hogy a seb rajta legyen a képen (a seb a sszemöldökömön van).

 

Mikor kiléptünk az ajtón csak akkor láttuk meg, hogy szakad a hó.

Dia annyira gyönyörű volt, én nem vagyok ilyen képcsinálós, de ezt a látványt meg kellett örökítenem.

 

A stáb kicsattanó jókedvvel fogadott minket és meglepetésként ott voltak a Little Mixes lányok.

Annyira örültünk nekik, hisz réges régen találkoztunk már velük, pláne az elmúlt napok eseményei miatt.

Egész nap ott voltak velünk és amikor már teljesen kimerülve omlottunk a fotelbe, akkor is tartották bennünk a lelket, hogy be tudjuk fejezni a munkát. Nagyon sok felvétellel el voltunk maradva, így az az első lemezünk kiadása csúszni fog, hacsak nem túlórázunk.

Elintéztük, hogy a túlórázást ne ma kelljen elkezdeni és mikor végeztünk a lányokkal elmentünk vásárolni.

Az egész napi munka egyáltalán nem látszódott rajtunk, mert amint beszabadultunk a boltokba, rögtön ruhákat próbáltunk és egész délután majd este dőltünk a nevetéstől.

Annyi ruhát vettem, mint még soha egyszerre.

Itt egy kép a lányokról a boltban:

Késő este beültünk egy pizzázóba, hogy egy családi pizzával zárjuk ezt a fárasztó ás egyben fergeteges napot.

Mikor onnan kiléptünk óriási tömeg fogadott minket, Egész nap sokan voltak körülöttünk, de az, hogy több, mint fél órát töltöttünk egy helyen, sok embert odavonzott.

Furcsa volt, hogy rengetegen ismernek minket is és hozzánk is odajönnek képet csinálni és autógrammot kérni.

MIkor végeztünk tényleg úgy éreztem, hogy leesek a lábamról olyan fáradt voltam.

MIkor hazaértünk felhívtam Harry-t és elmeséltem neki a mai napot és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk Zayn.ékhez filmezni.

Később (tényleg elég későn) átjött Niall Diához, de én nem sokáig élveztem a társaságát, mert miután megjött kb. fél órával én bedőltem az ágyba...



 

16. Rész

A folyosó végén az ajtó becsukódott és nem láttam semmit.
-Ki az?- kiabáltam. A sírógörcs kerülgetett.
Nem kaptam választ. Lassan elindultam az ajtó felé és már majdnem ott voltam, amikor elhaladva a takarító szertár előtt, hirtelen valaki kiugrott és elkapott...

...Nagyon fáztam és nehéz volt kinyitni a szemem.
Mikor sikerült, egy koszos, sötét és rettentő hideg helyiségben találtam magam.

Ötletem nem volt, hogy hol vagyok. A földön feküdtem és alig bírtam mozgatni a végtagjaimat, mert annyira átfagytam.

Nem volt ott senki, teljesen egyedül voltam. Percekbe telt, amíg lábra álltam, mikor hirtelen megszédültem, A fejem sajgott és mikor hozzáértem a szemöldökömhöz, éreztem a rászáradt vért.

A telefonom nem volt a zsebemben.

-Basszus..- gondoltam.

Kimentem az ajtón. Nem tudom hol lehettem, mert a közelben egy ház sem volt. Elindultam az úton, bár nem úgy tűnt, hogy egy hamar találkozok valakivel.

Nem tudtam mennyi lehet az idő, de már kezdett sötétedni és legalább egy órája mentem.

Halkan autók zaját hallottam meg. Gyorsabban kezdtem lépkedni és kevesebb, mint 5 perc alatt egy főúthoz értem.

Akkor már nem bírtam és a kimerültségtől, fájdalomtól és hidegtől összerogytam.

Arra emlékszem, hogy egy autó áll meg mellettem, aztán onnan tiszta homály...

 

Nagyon világos volt. Felébredtem és láttam, hogy kórházban vagyok.

Az ágyam mellett Harry ült egy széken. A szemei kisírva. A földet nézte és a kezemet fogta.

-Harry...- kezdtem halkan.

Rám nézett és a szeme könnybe lábadt.

Szorosabban fogta a kezem.

- Hogy érzed magad?- kérdezte.

-Azt hiszem... élek. Már jobban. De most te itt vagy Magyarországon?

-Igen. De ezt csak a családod, a fiúk és Paul tudja.

-Mikor jöttél?

-Az éjjel. Mindjárt jövök, csak szólok, hogy felébredtél.- állt fel.

Bejött az orvos és elmondta, hogy van egy kis seb a szemöldököm fölött és majdnem kihűltem, de ha minden rendben, akkor már este hazamehetek.

Beszéltem anyáékkal és megmondtam, hogy amint kiengednek, visszarepülök Londonba Harry-vel



. Persze nem akarták, de nem nagyon ellenkezdtek.

Este így hazamehettem és összepakoltam. Anyék ragaszkodtak hozzá, hogy ők vigyenek ki a reptérre, bár ott kicsit nehéz dolgom volt. Nem mehettem Harry-vel, hisz senki sem tudhatta, hogy ő itt van, így a gépig egyedül mentem. Bár ez enyhe túlzás, mivel egy csomó újságíró és fotós volt a reptéren, alig bírtam elköszönni anyáéktól..

A gépen már Harry várt. Leültem mellé és megszorítottam a kezét.

-Nagyon szeretlek!- suttogta a fülembe.

-Én is!

Hajnalban érkeztünk meg és Dia már kint várt minket a reptéren Niall-el, Liamm-el, Louis-al és Zayn-el.

Rögtön megöleltek mindannyian és annyira jó érzés volt.

-Bella, ugye jössz ma Harry-vel a díjátadóra?- kérdezte Zayn.

-Milyen díjátadó?- csodálkoztam. Harry nem is említette.

-Ja, tényleg. Ki ment a fejemből.- mondta Harry és felém fordult.- Elkísérnél ma este?

-Ezer örömmel.- mosolyogtam.

Már csak az aggasztott, hogy ilyen sminkkel tüntessem el a sebet a szemöldökömről...

Mikor mondtam ezt a fiúknak, ezt kaptam válaszul:

-Te még nem ismered a sminkesünket.- nevetett Niall.

Annyira ugrottunk haza, hogy ledobhassam a cuccom, mert el kellett mennünk, hogy ruhát vegyünk a díjátadóra.

Egész nap vásároltunk, amíg a fiúk próbáltak. Na jó, mi sem vásároltunk, inkább csak próbálgattuk a ruhákat.

Diának megvolt a ruhája és komolyan lélegzet elállító.

Nem gondoltam, hogy létezik ilyen gyönyörű ruha és olyan, mintha Diára öntötték volna. Tudtam, hogy egy valaki lesz, akinek jobban tetszik Dia ebben a ruhában, mint én. Niall...:)

Az én ruhám még nem volt meg és már kissé kimerültem. És persze tudtam, hogy Diánál gyönyörűbb soha nem leszek, de azért még egy kicsit tovább keresgéltünk.Aztán végre megtaláltam álmaim ruháját.

Ez a kép már a díjátadón készült, ahol a fiúk nyertek 2 díjat és a fellépésük eszméletlen volt.

Teljesen megfeledkeztem a dolgokról.

És Niall-nek igaza volt. A sminkesük úgy eltüntette a sebemet, mintha soha nem lett volna ott semmi.

Csodálatos estém volt...