21. Rész- Party time

Reggel korán felkeltem, hogy csináljak reggelit Diának.

Miután kész lettem, leszaladtam a Starbucks-ba kávéért, persze csak nagyon csendben, hogy nehogy felébredjen a neszelésemre.
Mikor felértem gyorsan levettem a kabátom, felkaptam a tányért és bementem Dia szobájába. letettem a  tányért az éjjeli szekrényre és ráugrottam Diára.
-Boldog szülinapot!- kiabáltam.
Lassan kinyitotta a szemét és elmosolyodott.
-Kaját is kapok?- kérdezte. Persze, ő Dia, az első dolog ami eszébe jut, ha felébred, az a kaja.
-Naná.- mondtam és leraktam elé a tányért.
-Wow!- mondta.
Éppen reggelizett én meg kávéztam mellette, amikor jött egy SMS-e.
'Nézz ki az ajtótok elé. Niall'
Dia felpattant és kinyitotta a bejáratni ajtót.
Mikor bejött elállt a szavam.
-Ekkora csokor rózsát még életemben nem láttam.- modtam tátott szájjal.
-Van benne egy levél is.- mondta és kinyitotta a levelet.- Jó reggelt hercegnőm! Boldog szülinapot! Este találkozunk. Niall.

 

Ki látott már ennél aranyosabbat?

Mivel a buli este kezdődött, elvittem Diát vásárolni és beültünk ebédelni a Nando's-ba.
Mivel még nem mentem a kiskutyáért és azt mondtam, hogy reggel megyek, muszáj volt bemennem az állatkereskedésbe. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan, mert egész nap velem van Dia.
Felhívtam Niall-t, amikor Dia elment a mosdóba.
-Szia, segítened kell! El kell mennem az ajándékért, de úgy nemtudok, ha Dia folyton velem van. Nem tudnád hamarabb elvinni?- kérdeztem.
-Ajjajj... nem hinném. Most megyek a kajáért, úgyhogy ha most elhoznám, akkor meglátná... Bocsi. Meg tudod oldani?- kérdezte és a hangján hallottam hogy tényleg sajnálja.
-Huha... Azt hiszem meg- támadt egy ötletem.
-Oké, de ha mégsem válna be és végképp nem tudod megoldani, akkor hívj.
-Rendben, köszi. Szia!- gyorsan letettem, mert Dia közeledett az asztalhoz.
-Kivel beszéltél?- kérdezte.^
-Csak Harry-vel...
Kiugrottam én is a WC-re és ott felhívtam Perrie-t.
Neki is elmondtam, hogy mi a problémám és ő ráért, úgyhogy megbeszéltem vele, hogy 20 perc múlva ott lesz.
Vissza mentem az asztalhoz.
-Van egy meglepim.- mondtam.
-Micsoda?- csillogott Dia szeme.
-A nap hátralévő részét Perrie-vel fogod tölteni.- mosolyogtam.
Dia nagyon örült neki, csak egy dolgot nem értett.
-Te nem jössz velünk?- kérdezte.
-Hát valójában nem.
-Miért?- kérdezte gyanakvóan.
-Van egy kis dolgom.
Nem akarta elfogadni ezt a válaszom, én pedig nem tudtam, hogy mit találjak ki így hirtelenjében, de Perrie megmentette az életemet.
Éppen odaért, én pedig fel is pattantam, elköszöntem és már szaladtam is a kisállatkereskedésbe.
Szerencsére a kereskedő egész nap várt rám és miután elnézést kértem, elhoztam a kis csöppséget.
Már elég közel voltunk a buli kezdetéhez és egyből oda is mentem volna Niall-hez, amikor egy kis "baleset" történt.
Mikor fogtam a kiskutyát és éppen taxit akartam hívni... akkor ő lepisilt. Haza kellett mennem, hogy lefürödjek és átöltözzek.
Ezután elég nehezen vittem haza a kiskutyát, mert úgy kellett tartanom, hogy az emberek ne vegyék észre a "kis" foltot s felsőmön.
Mire lezuhanyoztam már elkezdődött Dia bulija. Ezt onnan tudtam, hogy Harry felhívott, hogy merre vagyok. Mikor elmeséltem neki, hogy mi történt, úgy elkezdett nevetni, hogy azt hittem már sosem hagyja abba.
Végül megbeszéltem vele, hogy értem jön, így talán hamarabb odajutok, mintha taxit hívnék. Amíg ideért, addig gyorsan felöltöztem.
Megérkezett Harry én meg leszaladtam és gyorsan bemattantam a kocsiba. Váltottunk egy csókot, amit gyorsra terveztünk, hogy indulni tudjunk, de végül elég hosszasra sikeredett, amit természetesen én egyáltalán nem bántam. Végül a kiskutya ugatása szakított félbe minket és elindultunk.
Odaértünk a ház elé és már ott hallottam a zenét.
Beléptünk és nekem egyből az tűnt fel, hogy Zayn táncolt.
A kiskutya a kezemben volt egy masnival a nyakán, de Dia még nem látta, mert Harry elém állt. Megkértem Niall-t, hogy halkítsa le a zenét, hogy oda adhassam Diának az ajándékot.
-Szóval- néztem Diára-, Boldog tizennyolcadik szülinapot!- adtam át a kis csöppséget és megöleltem.
-Úristen!- nézett rám ,majd a kiskutyára.
Annyira boldog volt.
Egyenlőre csak én adtam át az ajándékomat,a többiek és főként Niall várni akart, hogy kibulizzuk magunkat, úgyhogy feltekertük a hangerőt és táncoltunk. Persze ittunk is, de nem sokat, nem kellett leinnunk magunkat a sárga földig, hogy felhőtlenül szórakozzunk egymás társaságában.

20. Rész- Tökéletes ajándék

Gondoltuk, megünnepeljük ezt a csodálatos estét, na persze gondoltuk.
Amint kiléptünk több tucat ember volt a bejárat előtt és sikítozott a mi aláírásunkért.
/Senki sem tudta, hogy a fiúk itt vannak, hogy ne rájuk figyeljenek./
Szuper jó érzés volt, hogy nem csak a környezetemben lévő emberek fognak sikítozó lányoknak és néha fiúknak is aláírást osztogatni és közös képet csinálni velük.
Fél óra sem telt bele és végeztünk is, innen egyből egy  helyre mentünk,ahol hajnalig buliztunk...

Késő délutánig aludtunk. Mikor felébredtem, kimentem a konyhába és miközben ''reggelit'' (rántottát) csináltam, ránéztem a naptárra. És akkor jutott el a tudatomig. A koncert előtti készülődés, a sok stúdiózás a sok stressz... Hogy mehetett ki a fejemből? Szörnyű bűntudat uralkodott el rajtam.
Beszaladtam a szobámba és tárcsáztam Niall számát.
-Háló...- vette fel legalább 2 perc csörgés után. Hallottam, hogy most ébresztettem fel.
-Szia! Bella vagyok... Tudod, holnap lesz Dia szülinapja... és mi lenne, ha rendeznénk neki egy kis bulit. Nem lennénk sokan, csak te meg a srácok és hívnám Perrie-ket. Biztosan örülne neki.- mondtam.
-Igen, tudom, már terveztem neki valami meglepetést... Akkor lehetne nálam, mondjuk este 7-től. Szólok a többieknek, te meg szólj a lányoknak. És tartsd titokban. Legyen meglepetés.- mondta és hallottam,hogy mosolyog.
-Oké. És a kaja?
-Azt rendelek.. De mi lenne, ha valami piát is hozatnék? Mármint, te nem vagy Még 18, Dia meg most betölti.. Nem lenne gáz? Ne aggódj, neked nem engedjük, hogy igyál.- mondta és már közben kidőlt a röhögéstől.
Én is elnevettem magam.
-Na azért nem 10 éves vagyok.
Még egy kis ideig beszélgettünk, majd leraktam és rögtön felhívtam Perrie-t.
Vele is ledumáltam. Már csak egy dolog volt hátra. A szülinapi ajándék. A gondolkodásomban egy fura szag, majd egy visító hang szakított meg.
Ki szaladtam a konyhába és láttam, hogy a tojásrántottám füstöl a tűzhelyen és bekapcsolt a füst riasztó.
Hirtelen Dia is mellettem termett egy poroltóval.
-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz?- kérdezte, miután a füstriasztó már nem vinnyogott.
-Hát, reggelit.. asszem.- néztem a tűzhelyre. Ebből sem fogok már enni.
-Na jó, lemegyek a mekibe és hozok valamit enni, mert ebből már tuti nem fogunk enni, és nem akarok megint nekiállni kaját csinálni.- mondtam és a szobám felé indultam, hogy felöltözzek.
-Ez jó ötlet, még a végén felgyújtanád a konyhát.- mondta Dia.

Csak 3 sarokra innen volt a Meki, így nem kellett sokat sétálnom a hidegben.
Közben gondolkodtam Dia szülinapi ajándékán. Aztán megláttam egy kislányt, aki épp kutyát sétáltatott.
Ennél jobbat kitalálni se tudnék. Mióta eljöttünk Magyarországról, azóta mondja Dia, hogy mennyire szeretne egy kiskutyát.
Már megvettem a kaját, de visszafelé egy kis kerülővel mentem és betértem a közeli kis állat kerekedésbe.
Nem kellett sokéig keresgélnem, amíg megtaláltam amit, vagy inkább akit kerestem.
Azt hittem elolvadok a láttán és tudtam, hogy Dia tetszését is elnyeri majd.



Lebeszéltem a kereskedővel, hogy reggel érte jövök és akkor fizetek is.
Vidáman indultam végül haza, a kihűlt "reggelinkkel".
-Melyik országba mentél kajáért?- kérdezte Dia, mikor felértem.
-Azt hiszem, Olaszba.- mondtam nevetve és a kezébe nyomtam az adagját, ami nem egy gyerekmenü volt.
Sosem értettem, hogy lehet, hogy Dia annyit eszik, mint egy testépítő, de egy dekát sem hízik. Pedig még csak nem is sportol. Bezzeg rajtam minden meglátszik.
De ennek köszönhetem, hogy elkezdtem sportolni.
-Mitől van ilyen jó kedved?
-Nem is tudom, csak engem dob fel, hogy a legjobb barátnőm holnap betölti a tizennyolcat?- mosolyogtam rá vidáman.

19. Rész- Beszélgetés

A következőt napok nagyon zsúfoltan teltek. Annyit dolgoztunk, mint még soha és alig aludtunk. Az első lemezünket 2 napja adtuk ki és máris temérdek fellépés ajánlatot kaptunk. az egyik holnap lesz, ez a bemutatkozó koncertünk lesz és már biztos, hogy több, mint százan ott lesznek. Szörnyen izgulunk, de szerencsére vannak, akik tudják oldani bennünk a feszültséget. A Little Mix-es lányokkal minden nap beszéltünk és azt hiszem nekik köszönhetem, hogy nem omlottam össze idegileg. A fiúk Írországban vannak már napok óta, úgyhogy nagyon régen láttuk egymást... Harry sokszor hív, de ez nem ugyan az. Nem érzem az illatát, nem tudom átölelni, megcsókolni, hozzábújni.

Reggel tök idegesen keltem. Már 48 óra sincsen a  kis koncertünkig. Idegileg teljesen kivoltam és rémálmok gyötörtek, hogy a színpadon állva elfelejtem a szövegem és mindenki fújolni, meg nevetni fog rajtam, a karrierünket így elrontom és így nem csak az én életemnek, hanem Diáénak is annyi.
Ma nem stúdióztunk, azt az "utasítást" kaptuk, hogy kapcsoljuk ki az agyunkat és egy kicsit ne gondoljunk a holnapra. Erre mi más lenne jobb, mint hogy elmenjünk a Little Mix-es lányokkal vásárolni?
Délelőtt oda is jöttek hozzánk, majd innen indultunk.
Bementünk a belvárosba és elkezdtük nézegetni a ruhákat, de én nem bírtam figyelni konkrétan semmire.
Diát teljesen kikapcsolta, hogy a lányokkal vagyunk, pláne, hogy a példaképével Perrie-vel lehet.
Nekem amúgy Jesy a példaképem és mindig ő van a szemem előtt, ha valamit el akarok érni.
A lányok tök jól elvoltak, de én nem. Ez most csak egy embernek tűnt fel igazán. Valójában mindenkinek feltűnt, de majdnem mindenkivel meg tudtam értetni, hogy csak egy kicsit feszült vagyok és semmi baj nincsen, nyugodtan foglalkozzanak a ruhákkal.
De valahogy amikor Jesy odajött hozzám, nem bírtam azt mondani, amit a többieknek.
-Minden rendben van?- kérdezte.
-Nem tudom. Napok óta alig alszom, tök feszült vagyok és nem bírok semmire sem koncentrálni, arról nem is beszélve, hogy milyen rémálmaim vannak.- néztem rá fáradtan.
-Hidd el, pontosan tudom, hogy mit érzel. Mikor az első koncertünket adtuk, hihetetlen ideges voltam. De amikor lejöttünk a színpadról nem is értettem,miért izgultam. Természetesen a szöveget elrontottam, pont azért, mert ennyire izgultam, de ez senkinek sem tűnt fel. Befejeztük a számot és akkora tapsot kaptunk, mint még soha. Az emberek nem azzal foglalkoztak, hogy egy szót kifelejtettem, vagy rosszul mondtam, hanem azzal, hogy nem foglalkozva a hibámmal folytattam a számot. Mert hibázni emberi dolog. Mindenkivel megtörténhet, de ha valakinek olyan hangja van, mint neked, annak nem a hibáival foglalkoznak majd. - fejezte be.
Soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan ember, akire ennyire felnézek, ezt fogja mondani nekem.
- Köszönöm.- mondtam és komolyan nem tudtam, hogy most sírjak, vagy nevessek.

*másnap*
Készen álltunk, hogy fellépjünk a színpadra.
Sokkal több, mint száz ember volt a helyiségben, de azok után, amiket Jesy mondott nekem, annyira már nem izgultam.
Amikor kiléptünk a fénybe, elöntött a forróság, újra ott éreztem magam az X faktor színpadján, szinte láttam a mentorokat előttünk ülni. Azt éreztem, hogy úgy kell itt teljesítenünk, mint a fináléban.
Hihetetlen volt, teljesen elszoktam a közönségtől. Hónapokig csak a stúdióban énekeltünk, de szuper jó érzés volt.
A közönség tapsolt, a fülem zúgott a koncert végén.
Leléptünk a színpadról hátul és nem hittem a szememnek. Ott voltak a fiúk. Úgy volt, hogy nem tudnak hazajönni, de elintézték.

 
Harry karjaiba vetettem magam és vállába fúrtam az arcom.
-Szuper jók voltatok.- suttogta a fülembe, miközben nyomott egy puszit az arcomra. Odajöttek hozzánk a többiek is és egy nagy csapat ölelést kaptunk. Középen Diával álltunk és csak vigyorogni tudtunk.

18. Rész- Filmezés...

Ahogy megbeszéltük, úgy alakítottuk a másnapot.
Persze stúdióztunk elég sokáig, de aztán a fiúk odajöttek elénk. Valójában még nem jártam Zayn házában, úgyhogy egy hangyányit izgultam.
Bepattantam Harry mellé az anyós ülésre (ő vezetett) és hátul ült Dia meg Niall.

Odaértünk Zayn-hez és a többiek már ott voltak. Louis, Liam,Perrie, Eleanor, Danielle és persze Zayn is.
Jó kis alkalom volt, hogy összeismerkedjünk Dan-nel és El-el. Mikor ez megtörtént, elfogalatuk a nappalit, ami óriási volt. Óriási kanapéval fotelekkel és Zayn  hozott babzsákokat is és elhelyezkedtünk. A fiúk választottak filmet, úgyhogy gondoltam semmi jó nem fog kisülni belőle..
Természetesen horror film volt. Hozzábújtam Harry-hez és így néztük a filmet.
Volt egy jó pár durva jelenet benne, de nem találtuk olyan nagyon rémisztőnek. Mikor vége lett, éjfél is elmúlt. A fél társaság kidőlt. Zayn felállt, óvatosan, hogy fel ne ébressze Perrie-t és felkísért minket az emeletre, ahol a folyosó végére, hogy ott aludhatunk.
Ő később Perrie-t a karjában felhozta, mert a csaj teljesen kóma volt. De olyan aranyosak voltak.
Ja, amúgy a többiek a nappaliban szunyáltak már.
Kértem Zayn-től egy pólót, hogy abban aludjak, mert nem hoztam semmit magammal.
Kiszaladtam a fürdőbe, hogy gyorsan lezuhanyozzak és úgy, egy szál pólóban indultam vissza a szobába. Harry az ágyon feküdt a hasán, fejét a párnára hajtva. Ráfeküdtem, ám ekkor hirtelen megfordult és én kerültem alulra. Felemeltem a fejem, hogy meg tudjam csókolni. Először óvatosan, majd egyre erőteljesebben csókolt vissza.
Mivel rajtam csak egy póló és egy bugyi, rajta pedig egy boxer volt, nem választott sok minden minket el. Harry elkezdte felfelé húzni a pólómat, de hirtelen megállt és elhúzta az arcát tőlem.
Rám nézett és nem kellett megszólalnia, hogy értsem a kérdését.
De a válaszom igen. Akartam őt.
Így megfogtam az alsóját és "kisegítettem" belőle.
Levette a pólómat és rajtam már csak egy egészen kis ruhadarab maradt. Ettől is hamar megszabadított...

Reggel arra ébredtem, hogy a gyenge téli napsugár besüt a csupasz hátamra. Harry mellkasán feküdtem, egy vékony kis takaróval betakarózva deréktól lefelé. Fel emeltem a fejem, hogy megnézzem Harry alszik-e. Természetesen nem aludt.
Rám nézett, elmosolyodott és odahajolt, hogy megcsókoljon.
-Köszönöm.- mondta. Majd felállt és kiszaladt a mosdóba. Én meg csak ott feküdtem, kavarogtam a fejemben a gondolatok és az éjszaka emlékképei.

Mikor vissza jött, még egy kis ideig feküdtünk ott, majd  lementünk a többiekhez.
Mindannyian ébren voltak.
-Sziasztok!- köszönt Zayn.
-Sziasztok!- mosolyogtam rájuk.
A legtöbben tök kómás fejjel néztek maguk elé, de valahogy nekem olyan kicsattanóan jó kedvem volt...
A lányok leültek az étkező asztalhoz és beszélgettek, a fiúk pedig kimentek a nappaliba. Zayn maradt a konyhában és persze én, mert azt vártam, hogy készen legyen a piritósom.
-Jó éjszakátok volt?- kérdezte egy kaján mosollyal.
Hirtelen nagyon zavarba jöttem, mert attól féltem, hogy meghallhatott valamit... persze rögtön elvörösödtem, így Zayn vette a lapot és már nem volt szükség arra, hogy válaszoljak. De mintha csak a fejemben olvasott volna hozzátette:
-Nem hallottam semmit.- és védekezően felemelte a kezét nevetve.
Én is elnevettem magam. és kész lett a piritósom, így annak a társaságában leültem a lányok mellé az asztalhoz.
Épp arról beszéltek, hogy a fiúknak lesz jövőhéten 3 koncertjük és mehetnénk oda együtt.
-Ez szuper ötlet.- mondta Dia.
Még beszélgettünk, de nemsokára el kellett szabaduljunk egymástól, hiszen attól mert mi filmeztünk éjjel, attól még ma munkanap van.
Megkértük a fiúkat, hogy dobjanak haza minket, hogy átöltözhessünk. A kocsiban még hosszasan elbúcsúztunk tőlük.
Niall kiszállt Diával.
-Nagyon szeretlek!- nézett mélyen a szemembe Harry.
-Én is!- mondtam és megcsókoltam.
Ezalatt hirtelen elkezdett szakadni az eső elmosva a hót és persze szétáztatva Niall-t és Diát, akik a kocsi mellett álltak.
Gyorsan kiszálltam, hogy barátnőm ne ázzon tovább és miután a fiúk elhajtottak, beszaladtunk a házba.

17. Rész- Egy "normális" nap

A jó estéhez jó másnap dukál...
Most komolyan olyan hírt mondok....Reggel anya felhívott, hogy Peti ott járt, ahol én felébredtem, az elhagyatott helyen éppen akkor, amikor a rendőrség is ott volt. Itt már nem  tudott mit titkolni és elmondta, hogy mindent ő tervelt ki és végzett vagy végeztetett el, azon az elven, hogy ha az övé nem lehetek, másé se legyek..Aztán mikor olyan csúnyán beszóltam neki, elöntötte őt a düh és el akart tüntetni, örökre... Ez csak szerintem beteges..?
A szöveg, amit akkor adott be, mikor megérkeztem anyáékhoz, miszerint ő Németországban volt, természetesen kamu volt. Itt volt Londonban és minden lépésemet követte.
Akkor ez azt jelenti, hogy nyugodt életem lesz mostantól.
Wow, ez nagyon jó érzés.
leraktam a telefont, miután több, mint 1 órát beszéltem anyával. Azt hiszem a fejemen megkönnyebülés és megdöbbenés tükröződött.
-Minden oké?- kérdezte Dia.
-Nem lesz több támadás.- majd elmeséltem neki mindent az elejétől kezdve.
Jókedvűen készülődtem és feldobott a tudat, hogy minden normális lesz. Már ha normálisnak nevezhető a helyzetem.
A fotsok mindenhova követnek több okból kifolyólag is:
1. Harry barátnője vagyok.
2. Harry barátnőjét megtámadták és mivel az én vagyok, így erről be kell számolni az egész Egyesült Királyságnak.
3. Mivel Harry barátnője vagyok kicsit több figyelem öszpontosul rám, mint egy átlagos emberre és már az egész szigetország tudja, hogy énekelek. A dalaink, amiket még csak most veszünk fel, már elkezdtek kiszivárogni.
4. Dia Niall barátnője én meg a legjobb barátnője, ő meg az enyém. És ő is énekel ugyebár velem.
Így ezt egyben látva kijelenthetem, hogy az életem korántsem nevezhető normálisnak.
A lényeg, hogy erőszakos támadásaim nem lesznek.
Mikor elkészültünk indulhattunk volna is a stúdióba, de persze nem maradhatott el, hogy Dia le ne fotózzon engem.

Még időben eltakartam az arcom, mert nem akartam, hogy a seb rajta legyen a képen (a seb a sszemöldökömön van).

 

Mikor kiléptünk az ajtón csak akkor láttuk meg, hogy szakad a hó.

Dia annyira gyönyörű volt, én nem vagyok ilyen képcsinálós, de ezt a látványt meg kellett örökítenem.

 

A stáb kicsattanó jókedvvel fogadott minket és meglepetésként ott voltak a Little Mixes lányok.

Annyira örültünk nekik, hisz réges régen találkoztunk már velük, pláne az elmúlt napok eseményei miatt.

Egész nap ott voltak velünk és amikor már teljesen kimerülve omlottunk a fotelbe, akkor is tartották bennünk a lelket, hogy be tudjuk fejezni a munkát. Nagyon sok felvétellel el voltunk maradva, így az az első lemezünk kiadása csúszni fog, hacsak nem túlórázunk.

Elintéztük, hogy a túlórázást ne ma kelljen elkezdeni és mikor végeztünk a lányokkal elmentünk vásárolni.

Az egész napi munka egyáltalán nem látszódott rajtunk, mert amint beszabadultunk a boltokba, rögtön ruhákat próbáltunk és egész délután majd este dőltünk a nevetéstől.

Annyi ruhát vettem, mint még soha egyszerre.

Itt egy kép a lányokról a boltban:

Késő este beültünk egy pizzázóba, hogy egy családi pizzával zárjuk ezt a fárasztó ás egyben fergeteges napot.

Mikor onnan kiléptünk óriási tömeg fogadott minket, Egész nap sokan voltak körülöttünk, de az, hogy több, mint fél órát töltöttünk egy helyen, sok embert odavonzott.

Furcsa volt, hogy rengetegen ismernek minket is és hozzánk is odajönnek képet csinálni és autógrammot kérni.

MIkor végeztünk tényleg úgy éreztem, hogy leesek a lábamról olyan fáradt voltam.

MIkor hazaértünk felhívtam Harry-t és elmeséltem neki a mai napot és megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk Zayn.ékhez filmezni.

Később (tényleg elég későn) átjött Niall Diához, de én nem sokáig élveztem a társaságát, mert miután megjött kb. fél órával én bedőltem az ágyba...



 

16. Rész

A folyosó végén az ajtó becsukódott és nem láttam semmit.
-Ki az?- kiabáltam. A sírógörcs kerülgetett.
Nem kaptam választ. Lassan elindultam az ajtó felé és már majdnem ott voltam, amikor elhaladva a takarító szertár előtt, hirtelen valaki kiugrott és elkapott...

...Nagyon fáztam és nehéz volt kinyitni a szemem.
Mikor sikerült, egy koszos, sötét és rettentő hideg helyiségben találtam magam.

Ötletem nem volt, hogy hol vagyok. A földön feküdtem és alig bírtam mozgatni a végtagjaimat, mert annyira átfagytam.

Nem volt ott senki, teljesen egyedül voltam. Percekbe telt, amíg lábra álltam, mikor hirtelen megszédültem, A fejem sajgott és mikor hozzáértem a szemöldökömhöz, éreztem a rászáradt vért.

A telefonom nem volt a zsebemben.

-Basszus..- gondoltam.

Kimentem az ajtón. Nem tudom hol lehettem, mert a közelben egy ház sem volt. Elindultam az úton, bár nem úgy tűnt, hogy egy hamar találkozok valakivel.

Nem tudtam mennyi lehet az idő, de már kezdett sötétedni és legalább egy órája mentem.

Halkan autók zaját hallottam meg. Gyorsabban kezdtem lépkedni és kevesebb, mint 5 perc alatt egy főúthoz értem.

Akkor már nem bírtam és a kimerültségtől, fájdalomtól és hidegtől összerogytam.

Arra emlékszem, hogy egy autó áll meg mellettem, aztán onnan tiszta homály...

 

Nagyon világos volt. Felébredtem és láttam, hogy kórházban vagyok.

Az ágyam mellett Harry ült egy széken. A szemei kisírva. A földet nézte és a kezemet fogta.

-Harry...- kezdtem halkan.

Rám nézett és a szeme könnybe lábadt.

Szorosabban fogta a kezem.

- Hogy érzed magad?- kérdezte.

-Azt hiszem... élek. Már jobban. De most te itt vagy Magyarországon?

-Igen. De ezt csak a családod, a fiúk és Paul tudja.

-Mikor jöttél?

-Az éjjel. Mindjárt jövök, csak szólok, hogy felébredtél.- állt fel.

Bejött az orvos és elmondta, hogy van egy kis seb a szemöldököm fölött és majdnem kihűltem, de ha minden rendben, akkor már este hazamehetek.

Beszéltem anyáékkal és megmondtam, hogy amint kiengednek, visszarepülök Londonba Harry-vel



. Persze nem akarták, de nem nagyon ellenkezdtek.

Este így hazamehettem és összepakoltam. Anyék ragaszkodtak hozzá, hogy ők vigyenek ki a reptérre, bár ott kicsit nehéz dolgom volt. Nem mehettem Harry-vel, hisz senki sem tudhatta, hogy ő itt van, így a gépig egyedül mentem. Bár ez enyhe túlzás, mivel egy csomó újságíró és fotós volt a reptéren, alig bírtam elköszönni anyáéktól..

A gépen már Harry várt. Leültem mellé és megszorítottam a kezét.

-Nagyon szeretlek!- suttogta a fülembe.

-Én is!

Hajnalban érkeztünk meg és Dia már kint várt minket a reptéren Niall-el, Liamm-el, Louis-al és Zayn-el.

Rögtön megöleltek mindannyian és annyira jó érzés volt.

-Bella, ugye jössz ma Harry-vel a díjátadóra?- kérdezte Zayn.

-Milyen díjátadó?- csodálkoztam. Harry nem is említette.

-Ja, tényleg. Ki ment a fejemből.- mondta Harry és felém fordult.- Elkísérnél ma este?

-Ezer örömmel.- mosolyogtam.

Már csak az aggasztott, hogy ilyen sminkkel tüntessem el a sebet a szemöldökömről...

Mikor mondtam ezt a fiúknak, ezt kaptam válaszul:

-Te még nem ismered a sminkesünket.- nevetett Niall.

Annyira ugrottunk haza, hogy ledobhassam a cuccom, mert el kellett mennünk, hogy ruhát vegyünk a díjátadóra.

Egész nap vásároltunk, amíg a fiúk próbáltak. Na jó, mi sem vásároltunk, inkább csak próbálgattuk a ruhákat.

Diának megvolt a ruhája és komolyan lélegzet elállító.

Nem gondoltam, hogy létezik ilyen gyönyörű ruha és olyan, mintha Diára öntötték volna. Tudtam, hogy egy valaki lesz, akinek jobban tetszik Dia ebben a ruhában, mint én. Niall...:)

Az én ruhám még nem volt meg és már kissé kimerültem. És persze tudtam, hogy Diánál gyönyörűbb soha nem leszek, de azért még egy kicsit tovább keresgéltünk.Aztán végre megtaláltam álmaim ruháját.

Ez a kép már a díjátadón készült, ahol a fiúk nyertek 2 díjat és a fellépésük eszméletlen volt.

Teljesen megfeledkeztem a dolgokról.

És Niall-nek igaza volt. A sminkesük úgy eltüntette a sebemet, mintha soha nem lett volna ott semmi.

Csodálatos estém volt...

 

 



 

15. Rész

*Bella szemszöge*

Mikor visszakaptam a telefonom, nem bírtam megszólalni sem. Csak leültem egy székre és néztem magam elé.
Hihetetlen, hogy 24 óra leforgása alatt, mennyire meg tudnak változni a dolgok.
Megjött Harry, de legnagyobb megdöbbenésemre nem egyedül, hanem Liammel.
Láttam rajta, hogy sírt. Majd' megszakadt a szívem, pláne, hogy tudtam, hogy miattam.
Odajött hozzám és megölelt.
-Minden oké?- kérdezte.
Bólintottam, mert a körülményekhez viszonyítva, minden oké volt. Egyenlőre.
Liam hazavitt mindannyiunkat hozzánk. Útközben Harry elmondta, hogy még éjjel feljelentést tettek a rendőrségen és lehet, hogy ki fognak ma jönni hozzánk a rendőrök, hogy beszéljenek vele és velem is.
Ám mikor a ház elé értünk, nem (csak) a rendőrök álltak ott. Tucatnyi paparazzo, akiknek másodpercekként kattant a fényképező gép a kezükben.
Mikor kiszálltunk és megpróbáltunk bejutni a házba, kérdésekkel bombázták Harry-t.
-Mit szól a barátnőjét ért támadásokhoz?
-Vannak új fejlemények?
-Mit fognak tenni, ha tényleg beváltja amit ígért?
Végre sikerült átverekedni magunkat a tömegen és bejutottunk.
A rendőrök csak percekkel később jöttek be.
Felvették Harry, majd az én vallomásomat. Elmondtam a ma kapott sms-t is.
Mikor elmentek pont csörgött a telefonom.
-Igen?- vettem fel.
-Szia kicsim!- szólt bele anya.
-Szia anya!
-Azonnal haza kell jönnöd!- mondta.
-Mi? De miért?
-Szerinted nem hallottunk a téged ért támadásokról? Itthon halálra izguljuk magunkat miattad.- mondta, ellenkezést nem tűrő hangon.
-Anya, minden rendben lesz, nem kell vissza mennem Magyarországra.
-Nem is véglegesen, de legalább egy hétre, amíg kitisztulnak a dolgok és talán elfelejt téged az az ember.
-De anya, nem akarok most odamenni. Jó itt, Harry mellett.
-Nem! Jössz és kész. A kis barátod biztosan meg fogja érteni.
Még percekig hangosan vitatkoztunk, mígnem a nővérem átvette a telefont.
-Haza jössz, mert aggódunk érted. Nem lennél most az egyszer tekintettel ránk is? Anya gondolkodni sem bír, mióta megtudtuk, hogy mi is történt, amit persze nem te mondtál el nekünk, mert azt minek? A legközelebbi géppel haza kell jönnöd...- még folytatta, de nem nagyon figyeltem rá.
-Oké. Értettem. Majd hívlak. Szia!- tettem le végül.
-Mi történt?- kérdezték a többiek.
-Vissza kell repülnöm Magyarországra és egy hétig ott kell maradnom. A családom kikészült és szerintem csak rontanék a helyzeten, ha most nem mennék haza.
Harry megsemmisülve nézett rám.
Meg sem szólalt, csak nézett.
Felhívtam a repülőteret, hogy jegyet foglaljak, majd bementem összepakolni. Harry elkísért és segített a csomagolásban.
A gépem éjjel indult, az utolsó jegyet kaptam rá. Liam kivitt a reptérre Harry-vel.
Diától otthon elköszöntem, és megeskettem, hogy amíg nem vagyok itthon addig Niall-el lesz, így őt teljes biztonságban tudhatom.
Liamtől a kocsiban elköszöntem, Harry pedig felkísért.
A csomagjaim mér nem voltak nálam és már megkezdték a beszállást.
Harry felém fordult.
-Hívj, kérlek! Bármi baj van, én az első géppel repülök!- mondta.
-Harry ne szórakozz, a héten 3 koncertet adtok. Nem lesz semmi baj. És hívlak.- megcsókoltam.
-Szeretlek, mindennél jobban!- mondta.
-Én is!
Még álltunk ott, csak ölelve egymást, de végül fel kellett szállnom.
Nagyon fájt elengedni őt, pedig csak pár napról volt szó. És ahogy távolodtam tőle, a félelmem egyre jobban visszatért.

 

Mielőtt leszálltam felhívtam apát, így kijött értem a reptérre.

Mikor hazamentünk nagyon elborult az agyam.

Az életben nem gondoltam volna, hogy ő fog várni nálunk... A volt barátom, Peti.

Vele nagyon csúnyán mentünk szét, pedig nem is voltunk olyan sokáig együtt. Ő volt az első barátom, még tavaly... Nem történ semmi OLYAN köztünk, ezért is mentünk szét. Mert én még nem akartam, ő viszont folyton... Már annyira nyomult, akár nyilvános helyeken is, hogy nem csak kínos, de kicsit ijesztő is volt. Így szakítottam vele és többé látni sem akartam. Ez után összejött az egyik barátnőmmel és 2 hét után megfektette, gondolta majd féltékeny leszek denem nagyon érdekelt, inkább csak a barátnőmért aggódtam... ő persze dühében a lányt másnap dobta, aki összetört lelkileg, így én elmentem hozzá, hogy leüvöltsem a fejét. Sikerült is, azóta nem láttam.

Mostanáig.

-Ő meg mit keres itt?- kérdeztem, amint beléptünk a házba.

-Aggódott érted.- mondta anya. Ő persze nem tudta, hogy mi valójában miért is szakítottunk...

-És akkor máris ide kell jönnie?-csattantam fel. A szemeim szikrát szórtak, de Peti csak mosolygott.

-Igen aggódtam, és örülök, hogy jól vagy. Tudod nem rég érkeztem meg én is Budapestre, mert Németországban voltam.- mondta.

-Engem ez nem érdekel. Húzz el innen!- ordítottam.

Láttam a fájdalmat a szemében, ami lassan dühbe fordult át. Rögtön megbántam, hogy ilyen goromba voltam, hisz én nem vagyok ilyen. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de mikor bocsánatot akartam kérni, Peti kiviharzott az ajtón.

Anya rögtön a nyakamba borult és ölelgetett.

Hulla fáradt voltam, mert a gépen semmit sem bírtam aludni és miután egy kicsit beszélgettem a többiekkel, felhívtam Harry-t és elmentem aludni. Mivel nappal volt, besötétítettem a szobámat.

Lefeküdtem és estig aludtam.

Anya keltett fel.

-Gyere Bella, el kell mennünk vásárolni, és ne maradj itthon egyedül!

-Jajj, nemár!

Végül felkeltem, de olyan voltam, mint valami élőhalott.

Bementünk a bevásárlóközpontba.

-Elugrok a mosdóba.- mondtam.

-Ne menjek veled?

-Anya, azt hiszem lassan 17 évesen el tudok menni egyedül a WC-re.

 Nem volt más a helyiségbe, ami kicsit furcsa volt, de nem foglalkoztam vele. Épp jöttem ki, amikor elment az áram. Ekkor viszont már nagyon megijedtem...

 

14. Rész- a Kő

Éjjel valami furcsa zajra ébredtem fel. Olyan volt, mint valami dörömbölés. Aztán egy nagyon hangos ablaktörés. Nagyon megijedtem. Harry is felpattant mellőlem és együtt szaladtunk le a földszintre. A többiek már ott voltak.
Az ajtó melletti ablakot valaki bedobta egy nagy kővel.
-Ne gyertek ide, mert még megvágjátok magatokat.- mondta Anne. Olyan furcsa volt.- Harry, kérlek segíts nekem!- hívta el Harry-t mellőlem.
-Én segítsek?- kérdeztem Gemmát.
-Nem kell. Menj csak fel, nehogy megvágd magad.
Felmentem, de nem értettem, hogy miért volt mindenki olyan fura. Komolyan, mintha direkt távol akartak volna tartani az ablaktól és tudom, hogy ennek nem az üvegszilánkok voltak az okai.
Pár perc elteltével Harry is feljött.
-Most mit csináltok? Így ki fog hűlni a ház.- mondtam.
-Anya hívott valakit aki rendbe hozza az ablakot gyorsan.
-Éjjel?- csodálkoztam.
-Aha, valami ismerős. Itt lakik pár utcára.
Lefeküdtünk és Harry magához húzott, szorosan.
-Minden rendben?- kérdeztem.
-Persze...
Tudtam, hogy nem őszinte velem, de láttam rajta, hogy hulla fáradt és kizárt, hogy most elmondja, bármi is van.

Reggel, mikor felkeltünk, az ablak a helyén volt, épen. Tényleg kijött az az ismerős még éjjel. A többieket nem láttam, mi pedig felöltöztünk és elmentünk a Starbucks-ba.
Ettünk egy-egy muffint mellé pedig én forrócsokit ittam, Harry pedig kávét, amivel sikeresen le is öntötte a pólóját. Hazamentünk (hozzájuk), hogy átöltözzön. Mivel a többieket még mindig nem láttam sehol és szomjas voltam, gondoltam csak találok egy poharat a konyhában.
Ki is mentem, de aztán rájöttem, hogy nem kellett volna. Hirtelen megértettem, hogy Harry miért ölelt éjjel olyan szorosan, hogy Gemma miért küldött fel, hogy Anne miért hívta félre Harry-t és hogy miért olyan feszült mindenki. Ott volt a kő, amivel az ablakot betörték. És ez volt ráírva:
Bellának. A következő te vagy!
Lefagytam. A fülem zúgni kezdett és a szoba falai kezdtek felém közeledni. Nem bírtam a helyiségben maradni. Kiszaladtam az utcára, csak úgy pulcsiban.

Miért? Mit tettem? Harry miatt? Ezt egy rajongó tette volna? Nem, aki ilyet csinál, az tuti, hogy nem rajongó. Félek. Komolyan, nagyon félek.- Gondoltam magamban.

Hirtelen egy kéz fogta meg a vállam. Azt hittem ott helyben szívrohamot kapok. Hirtelen könnyek kezdtek folyni a szememből.

Harry szorosan magához ölelt.- Shh...- csitított. Azt hittem, valaki más talált rám...

Levette a kabátját és rám terítette.

Biztonságban éreztem magam a karjaiban, de tudtam, hogy nem lehet mindig mellettem.

Bementünk a házba a táskámért és Harry haza vitt engem. Miután megérkeztünk, azután nem sokkal jött meg Dia is.

Harry kiment vele beszélni négy szem közt.

Miután visszajöttek, Dia elmesélte, hogy milyen volt élete legjobb karácsonya.

Elmesélte, hogy mennyit evett, amin nevettem, aztán elmesélte, hogy Niall mennyit evett, amin még jobban elkezdtem nevetni.

Aztán megmutatta a karácsonyi ajándékát.

 

-Atyagatya!- ámuldoztam.

 

Annyira jó volt látni, hogy Dia ennyire boldog. Tudtam, hogy ezt Niallnek köszönhetem, mert ő teszi boldoggá.

Dia elmesélte, hogy Niall szülei mennyire jó fejek és milyen sokat beszélgettek tegnap vacsora közben. Azt is, hogy Niall anyukája először furcsán nézett, hogy ők ketten Niallel most akkor együtt fognak aludni.

Imádtam Diát. Annyira el tudta terelni a gondolataimat és nevetésre tudott késztetni akkor is, ha rettenetesen rossz paszban voltam.

Harry némán ült mellettem és hallgatta ő is a mesélést. Mikor ránéztem láttam, hogy engem néz, ilyenkor mindig egy kicsit elmosolyodott, de tudtam, hogy ez a mosoly nem őszinte.

Harry késő este ment haza, mikor végre sikerült meggyőznöm, mert tudtam, hogy holnap stúdióznak, ahogyan mi is.

Mikor elment, bementem a szobámba és a fejemre húztam a párnámat, a szemem összeszorítottam és így aludtam el.

 

Reggel korán keltünk, mert bár karácsony második napja volt, mi dolgoztunk.

Bementünk a stúdióba és megismerkedtünk a kisebb stábunkkal.

Tök jó hangulatban telt ez a nap, egészen délutánig, mígnem kaptam egy sms-t valakitől:

Látlak! Nem tudhatod, mikor csapok le.

Az üzenet rejtett számról érkezett. Úgy éreztem, a tüdőmet valami nyomni kezdi, mert valahogyan nehezebben kaptam levegőt.



Dia rögtön odajött hozzám és kivette a telefont a kezemből. Elolvasta, majd gondolkodás nélkül tárcsázta Harry számát...

13. Rész- Legeslegjobb karácsony

Megálltunk a ház előtt, nekem pedig kiment a lábaimból az erő. Azt hiszem, soha nem izgultam még ennyire valami miatt.  Persze ez kívülről is tükröződött az arcomon. Harry megfogta a kezem.
-Ne izgulj! Imádni fognak, sőt azt hiszem, már imádnak.
-Mi?- ezt most nem teljesen értettem.- Hisz még soha nem találkoztam velük.
-Tudom. Csak tudod, ha én igazán szeretek valakit, akkor arról nagyon sokat tudok beszélni mindenkinek. Főleg anyukámnak.
Elmosolyodtam. Azt mondta, igazán szeret.
Kicsit magabiztosabban szálltam ki az autóból. Lassan az ajtóhoz sétáltunk és Harry kinyitotta előttem.
Levettük a kabátokat és besétáltunk a nappaliba.
Középen egy nagy Karácsonyfa állt, mellette pedigkAnne (Harry anyukája), Gemma (Harry nővére) és Robin (Harry nevelő apukája).
Azt hiszem, Harry tudatta velük, hogy én is itt leszek, mert láttam, hogy felkészültek a fogadásomra.
Mind mosolyogtak rám.
-Szia!- köszöntek. És egyből be is mutatkoztak. Mind megöleltek és mondták, hogy nyugodtam tegezzem mindannyiukat.
Mikor leültünk vacsorázni, kérdezgettek tőlem ezt-azt, de gondoltam már tudják a válaszokat, mert nem nagyon lepődtek meg semmin.
Vacsi után segítettem Anne-nek leszedni az asztalt, amíg a többiek bepakolták az ajándékokat a fa alá.
Olyan aranyosak voltak.
-És nem zavar, hogy Harry pár évvel idősebb nálad?- kérdezte Anne a konyhában.
-Nem. 2-3 év szerintem nem nagy kor különbség. És ő amúgy is egy nagy gyerek.- nevettem.
-Ebben igazad van.- mosolygott.- De ugye nem bunkó, vagy ilyesmi?- kérdezte még mindig mosolyogva.
-Nem, dehogy, kicsit bolond, persze jó értelemben, de közben meg igazi úriember.
-Ezt örömmel hallom.
Ekkor beszaladtak a többiek.
-Gyertek ajándékot bontani.- kiálltotta Harry.
Kimentünk a nappaliba.
Kicsit rosszul éreztem magam, mert a családjának nem hoztam semmit.
Én is odaadtam Harry-nek az ajándékát, és az egyik pulcsit rögtön fel is vette.
Aztán végül hozzám fordult. Egy pici dobozt nyújtott át nekem.
Kibontottam és egy gyönyörű nyaklánc volt benne. Nem is kaphattam volna szebbet. Ez mindig emlékeztetni fog a ma esti csókunkra a hóban.

Megcsókoltam és megköszöntem neki.

Még sokáig beszélgettünk és nevettünk a kanapén ülve.

Aztán Harry szülei elmentek aludni, Harry pedig zuhanyozni. Gemma-val mi beszélgettünk tovább.

-Amikor Harry itthon volt ősszel, és mesélt rólad, egyikünk sem gondolta, hogy ilyen komolyra fordul majd a dolog. Mármint, hogy hazahoz téged és bemutat nekünk. Volt már, hogy  találkoztam néhány barátnőjével, de rájuk soha nem nézett úgy, mint rád. Komolyan.

Elpirultam.

-Miért, hogy néz rám?- kérdeztem.

-Úgy, mintha ...- kicsit elgondolkozott.- Úgy, mintha más nem is létezne, csak te. És bármikor képes érted átutazni az óceánt. Elmondok egy titkot. Ők miután ősszel hazajöttek, nem is akartam visszamenni. De Harry és Niall meggyőzte a fiúkat, így visszarepültek hozzátok Amerikába.

-Ezt soha nem mondta Harry.- mondtam.

-Ja, és szerintem ez maradjon is köztünk, hogy tudod. Azt hiszem ártana a büszkeségének, ha tudná, hogy tudod.- mondta Gemma.- Kérdezhetek valami nagyon személyeset?- nézett rám komolyan.

-Persze.

-Ti már...Voltatok együtt...? Érted...- mondta zavartan. Persze, hogy értettem.

-Ohh...Nem. Mi még nem voltunk...-mondtam kínosan. Nem értettem, hogy miért érdekli ez.

-Akkor tényleg nagyon komoly a helyzet.- mondta.

-Miből gondolod?- kérdeztem.

-Ha az öcsém összejön egy lánnyal, nem sok idő telik el és... de ti már hónapok óta együtt vagytok. És nem sietitek el a dolgokat. Ez jó.

Ekkor belépett Harry melegítő nadrágban. Ja, amúgy csak megjegyzem, hogy póló nem volt rajta. Őrjítően szexi volt.

-Mi a téma lányok?- huppant le mellém.

-Csak lányos dolgok.- mondta Gemma.- De én megyek is aludni. Jóéjt srácok.

-Jó éjszakát!- mondtam.

Később én is elszaladtam fürdeni és Harry egyik pólójában, meg egy rövidnadrágban ugráltam oda az ágyhoz, amin a világ legjobb fiúja feküdt.

-Na és szimpatikus a családom?- kérdezte, mikor lefeküdtem mellém. Orrunk összeért. Éreztem az arcomon a leheletét.

-Igen, nagyon. Imádom őket.- mondtam őszintén.

- Ők is téged.- mondta és adott egy puszit a homlokomra.

Majd elaludtunk.







12 Rész- Karácsony kezdete

Ahogy sejtettem, délután kettőkor ébredtünk fel.
Felöltöztünk jó melegen és elindultunk, hogy körbenézzünk városban.
Csináltunk egy csomó képet .

Rólam is készült kép,

 

és Diáról is.

Mikor éhesek lettünk, beültünk a belvárosban egy gyorsétterembe.

Ott felhívtam Harry-t.

-Szia!- vette fel vidáman.

-Szia! Van egy meglepetésem. Pontban nyolckor legyél a Big Ben előtt, ott fog várni téged.- hadartam el egy levegővel.

-Hú, oké.- lepődött meg az izgatottságomon.

-Akkor majd később beszélünk. Majd hívj, hogy tetszett-e a meglepi- kacsintottam Diára.- Szia.

-Szia.- mondta csalódottan. Gondolom fura volt neki, hogy csak ezért hívtam fel és nem is beszélgettem vele, de ez a tervem része volt.

Sok mindent megnéztünk pár óra alatt, de közel sem mindent.

Közben Dia is felhívta Niall-t, de nem bírta ki, és elmondta, hogy mi a meglepetés.

 

-Töltsd velem a karácsonyt!- mondta Niall Diának a telefonban.

-De... akkor Bella egyedül marad.- nézett rám.

-Menj csak nyugodtan.- mondtam. Még egy kicsit győzködtem, de végül sikerült.

Még hazaugrottunk, hogy Dia összeszedje a dolgait és Niall ajándékát. Egy hónapja spórolt rá, pedig azért rendesen kapunk fizetést.

Egy szuperjó csukát vett neki.

Niall idejött a ház elé.

 

Fél nyolckor végül én is elindultam. Rettenetesen hideg volt és még a hó is jól rákezdett.

Magammal vittem Harry ajándékát, 2 pulóver. Tudom nagyon gáz, de nem tudtam kitalálni jobbat és szerintem ezek nagyon fognak tetszeni neki. Az meg egy másik dolog, hogy ez a két pulcsi majdnem ugyan annyiba került, mint a Niall-nek vett csuka.

De ez igazából nem nagyon érdekelt se engem, se Diát.

Ezen gondolkodtam, mikor sétáltam a találkozás helyszínére.

Mire odaértem besötétedett és annyira esett a hó, hogy alig láttam. De a lényeget igen.

Harry ott állt. Pont rám nézett. Megálltam és elmosolyodtam. Hihetetlen érzés volt, mikor megláttam az arcát, amire először döbbenet ült ki, aztán azt felváltva egy óriási mosoly. Odaszaladt hozzám, felkapott és megpörgetett.

Mikor lerakott megcsókolt, hosszan. Csak álltunk ott és nem érdekelt minket, hogy ki lát, hogy mennyi ember van körülöttünk és, hogy ezek az emberek egyre csak gyűlnek.

Aztán végül megszakadt a csókunk. Körbe néztünk és nagyon sok lány volt már előttünk. Elmosolyodtam és néztem, ahogy Harry autógrammot osztogat és képet csinál velük. Ez aztán karácsonyi ajándék a javából, ebben biztos vagyok.

Mikor végzett, odafordult hozzám és kézen fogva elsétáltunk.

-Kivel töltöd a karácsonyt, Diával?- kérdezte.

-Nem. Ő elment ma Niall-hez, úgyhogy valószínleg egyedül.

-Komolyan?- lepődött meg.- És mi lenne ha velem töltenéd a karácsonyt, én pedig bemutatnálak a családomnak?- kérdezte.

-Az... azt hiszem, csodálatos lenne.- mosolyogtam és melegség töltött el.

Harry hazavitt, mert át akartam öltözni.

-Te tökéletesen néztél ki eddig is. Minek öltöztél még át?- ölelte át a derekam, miután elkészültem.

-Mert még sem nézhetek ki akárhogy, mikor találkozom a családoddal .- mondtam, érezhető feszültséggel a hangomban.

-Te csak nem félsz?- kérdezte és elmosolyodott.

-De igen.

-Nem kell mitől tartanod. Imádni fognak téged.- csókolt meg.

 

Beültünk a kocsiba és elindultunk.

 

11. Rész- Érkezés az új otthonunkba

A hetek csak teltek, én Harry-vel, Dia pedig Niall-el újabb és újabb randira járt.
Mikor beköszöntött a December, el sem hittük, hogy ennyi idő eltelt. Közben Diával tettünk egy pár vizsgát, úgyhogy amikor nem stúdióban voltunk és nem randin, akkor ha tehettük tanultunk. Na jó ez csak rám volt igaz, Dia onnan tanult, hogy én folyton mondtam az anyagot neki.
Így nekem a legtöbb vizsgám ötös, Diáé pedig 2-3 közé esett.
A fiúk (1D) és a lányok (LM) közben voltak otthon Londonban és visszajöttek hozzánk. Harry nélkül ilyenkor nagyon nehéz volt, mert nagyon közel kerülünk egymáshoz. És a többi fiúval is. És a lányokról ne is beszéljünk. Minden héten mentünk valahova, amikor itt voltak.
Most azonban otthon vannak és a srácok is hamarosan mennek, mert otthon karácsonyoznak.
Úgy volt, hogy mi is visszamegyünk Magyarországra erre az időre, de kaptunk egy ajánlatot, amit nem utasíthattunk vissza.
Egy angliai lemezkiadó szerződést kötött velünk a LM-es lányok és Simon közreműködésével.
A fiúk még nem is tudták, így ma elég kedvetlenül érkeztek a stúdióba. Ma este száll fel a gépük és nincs kilátásban, hogy mikor jönnek megint Amerikába.
Nem is mondtuk el a srácoknak a nagy hírt, azt akartuk, hogy meglepetés legyen. Így a mai nap mi is tettettük a rossz kedvet, miközben majd szétvetett minket az öröm.
Végül este kikísértük a reptérre a srácokat.
-Bella- nézett rám Harry,- annyira fogsz hiányozni. Amint tudok visszajövök, ígérem.
-Te is nekem. De vigyázz mit ígérsz, inkább csak azt mond, hogy amint tudunk találkozunk.- mondtam egy kicsit sejtelmesen.
Harry nem nagyon értette, de rábólintott. Hosszan csókolt meg, abba sem voltam biztos, hogy valaha el fog engedni.
Niall Diát szorította magához. Végül elköszöntem a többi fiútól is.
Liam-et megöleltem, ő nagyon közel áll hozzám az ominózus este óta.
Aztán végül Niall-t. Azt tudni kell, hogy mi mostanra olyanok lettünk, mint a testvérek. De komolyan. Biztosan mondhatom, hogy ő a legjobb barátom (Diát leszámítva, ő egy teljesen más tészta..).
Megkezdték a beszállást, de mi ott maradtunk, amíg fel nem szállt a gépük.
Aztán irány haza, befejezni a pakolást, mert reggel indul a mi gépünk is.


Reggel a reptéren egy kis kavalkádba kerültünk és egy hajszálon múlt, hogy nem késtük le a gépet.
Mivel már December volt, jó melegem öltöztünk, mert tudtuk, hogy Angliában még hidegebb lesz.
Leszálltunk és miután megkaptuk a csomagjainkat, leintettünk egy taxit és elmondtuk azt a címet, amit Simon leírt nekünk egy papírra (:"D).
Mellesleg megjegyzem, hogy Amerikába gyarapodott a ruháim száma és alig fértem bele a bőröndökbe.
Út közben ámultunk a gyönyörű látványtól.

Annyira gyönyörű volt.

Nem voltak túl sokan az utcákon, December 23-án este.



Megérkeztünk a házhoz és megkértük a taxist, hogy segítsen felcipelni a csomagokat.
Felmentünk és láttuk, hogy mindenhol ég a villany.
A konyha asztalon találtunk egy levelet.
"Kedves lányok!
 Remélem ide is olyan könnyű lesz beilleszkedni, mint Amerikába. Hozattam nektek egy Karácsonyfát, díszeket találtok alatta egy dobozban. Jó szórakozást hozzá és Boldog Karácsonyt!
Simon "
El sem tudtuk képzelni, hogy lehet ezt úgy megoldani, hogy még csak nem is ezen a kontinensen van.
De ő Simon Cowel, úgyhogy ő megoldja.
Elég későre járt, de nem nagyon tudtunk aludni. Úgy döntöttünk, elkezdjük most díszíteni a fát.
Szerintem elég szépre sikerült. Itt épp Dia tesz fel egy díszt:

Simon hagyott nekünk ajándékokat is, de megkért, hogy csak karácsonykor bontsuk ki.
Mielőtt felraktuk az égősort Dia betekert engem is és lekapott, mielőtt leszedhettem volna magamról.

Hajnali ötkor aztán már kezdtünk álmosak lenni és elmentünk lefeküdni.

Már alig vártam a reggelt (ami nekünk délután lesz), hogy felhívjam Harry-t.

Azt terveztem, hogy a Big Ben elé hívom, mondván ott van valami meglepetésem neki, és én ott fogok állni.

Vagyis Diával ketten fogunk ott állni és várni a srácokat.

10. Rész- Az első csók

Reggel megint sokáig aludtunk.
Miután reggeliztünk, régi fényképeket kezdtünk nézegetni.
A kedvenc képemre is ráakadtunk.

Ez  három éve készült Diáról és rólam. Aztán egy tavalyi kép:

 

Mindenki csak ámult.
-Nem is tudtam, hogy te ilyeneket tudsz.- mondta csodálkozva Jade.
 Nagyon sokat nevettem, és egy kicsit sem gondoltam Ryan-re, vagy a tegnap estére.
Végül este, mielőtt a lányok hazamentek, elmentünk vacsorázni.
Hívtuk a fiúkat is. Választottunk egy csini ruhát és már indultunk is. Fél hétre értünk az étteremhez, a fiúk pedig már ott voltak. Már messziről hallottuk őket, vagyis inkább a röhögésüket.
Mikor megláttak minket, kicsit hallkabra vették a hang erőt.
Leültem Liam és Harry közé, Dia pedig Niall mellé.
-Jobban vagy?- kérdezte Harry.
-Igen, sokkal.- mosolyogtam.
Miután kihozták a kajákat, amiket rendeltünk, elkezdtünk enni.
Rendeltünk desszertet is és amíg kihozták, Diával kiszaladtunk a mosdóba.
-Képzeld!- fordult hozzám Dia.- Niall végig fogta egyik kezével a combom, amióta itt vagyunk.
Annyira boldog volt, hogy nem tudtam én is nem mosolyogni.
-Na és ti Harry-vel?- kérdezte.
-Nem nagyon beszélgettünk. Csak mikor ideértünk.- kicsit elszomorodtam. Lehet, hogy neki nem is tetszett a randink?
Ilyen gondolatok kavarogtak a fejemben, maikor visszamentünk az asztalhoz.
Kihozták a desszerteket.



Azok a gondolatok, csak nem akartak eltűnni a fejemből.
-Valami baj van?- kérdezte Liam.
-Nem, dehogyis.- erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Megettük a desszertet és felálltunk, készen az indulásra. Hívtunk taxit, ám nem volt szabad hat személyes (amivel mi, lányok jöttünk), így nem tudtunk együtt menni.
Végül Harry-vel együtt ültünk hátul, elöl Louis, a többiek pedig másik kocsikban.
-Láttam rajtad, hogy valami bánt.- súgta a fülembe Harry.
-Csak azon gondolkodtam, hogy... neked... tetszett a randink?- néztem a szemébe.
Egy másodpercre elgondolkozott, aztán válaszolt.
-Azt hiszem, sőt, biztosan mondhatom, hogy ezen a randin éreztem a legjobban magam életemben.- mondta őszintén.- Igazából el akartalak hívni, újabbra, csak nem akartam tolakodó lenni. Főleg a tegnap este után...
-Óh. Én teljesen mást gondoltam.- mosolyodtam el kínomban.
Fel sem tűnt, hogy milyen közel van az arcunk egymáshoz, az orrunk majdnem összeért.
Harry még közelebb hajolt, lassan, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem hajolok-e el. Nem tettem (természetesen).
Megcsókolt.Olyan igazi csók volt és olyan édes és hihetetlen. Louis hátra nézett.
-Látom forró a hangulat.- röhögött.
Elpirultam, miközben mosolyogtam.
Mielőtt kiszálltam kaptam egy búcsú csókot, így mondanom sem kell, mennyire nehéz volt kiszállni a kocsiból.
Megvártam míg elhajt.
Dia előttem körülbelül 3 percel ért haza. Beszaladtam a házba, egyenesen Diához, hogy elmeséljem neki...

9. Rész- Rossz vágányra futott buli...

Lefeküdtünk és körülbelül délig aludtunk.
Reggeli után felhívtam Harry-t, hogy szóljon a srácoknak a buliról, Dia pedig Perrie-t hívta.
-Oké, nyolcra itt lesznek.- mondtam miután letettem a telefont.
-Akkor nem gondolod, hogy kéne mennünk bevásárolni? Semmi kaja nincsen itthon.
-Oké, menjünk.
Összedobtuk a pénzünket, és elég szép összeg jött ki, így feltankoltunk estére.
Kicsit rendet raktunk.
Azt mondtuk a fiúknak, hogy bárkit hívhatnak, így elég sok emberre számítottunk.
Hét óra fele teljesen készen voltunk a kajával és a rend rakással is. így jöhetett az öltözés.
Míg Dia zuhanyzott, addig én elővettem a rucimat.

Ezt a ruhát és cipőt vettem fel.

Később én is elmentem fürdeni.

Dia eszméletlenül nézett ki. Ő is ruhát vett fel.

Nyolc után 5 percel megjöttek a fiúk és hoztak egy pár tagot. Na jó, a párnál kicsit többet. eddig tizenöten voltunk. Aztán megjöttek a lányok. Ők nem hoztak mást, így tizenkilencen kezdtünk partizni.

Volt egy srác, azt hiszem Ryan volt a neve, aki amióta belépett engem bámult.

Értelemszerűen volt pia is, és ittunk is. Persze ez a srác is ivott és elkezdett nyomulni.

Mikor táncoltam Harry-vel, őt odébb lökte és ő kezdte magát rázni mögöttem.

Ezt meguntam, gondoltam iszok valamit.

A konyhában találkoztam a lányokkal (Dia, Perrie, Jade, Jesy és Leigh-Anne). Épp Ryan-ről beszéltek. Nekik is feltűnt a túlzott nyomulása.

-Bella, azért vigyázz! Ryan már nem keveset ivott.- mondta Jade aggodalmasan.

-Nem lesz semmi baj.- mondtam és megvontam a vállam.

-Jade-nek igaza van Bella.- mondta Dia.

-Oké, oké. Majd ha már teljesen kezelhetetlen, akkor leállítom.- emeltem fel a kezem.

-Egy felnőtt férfit nem hiszem, hogy egyedül le tudnál rázni.- mondta Dia.

-Ha bármi van szólj, oké?- hajolt oda Leigh-Anne.

-Oké.

Majd kisétáltam a helyiségből.

 

Azt hittem, nem lehet annyit inni, mint azt pár srác megmutatta (köztük Ryan).

Tiszta részegek voltak.

Amúgy mindenki elvolt, láttam, hogy Dia és Niall is kettesben beszélgetnek a kanapén.

A zene dübörgött, mindenki táncolt vagy elvolt.

Kimentem a mosdóba. Épp megmostam a kezem, amikor valaki lekapcsolta a lámpát.

-Ez nem vicces.- mondtam.

Nem láttam semmit, de hallottam, hogy valaki bejön és bezárja az ajtót.

-Ki az?- kérdeztem kicsit ilyedten. Próbáltam nyugott maradni.

-Hát én.- hallottam meg Ryan hangját.

Éreztem, hogy hozzám simul és a falhoz lök.

-Ryan? Miért zártad be az ajtót?- próbáltam lehámozni magamról, de ő nem akart elengedni.

Elkezdte csókolgatni a nyakamat és haladt lefelé.

-Ryan, elég!- szóltam rá határozottan.

-Nyugi, ígérem élvezni fogod.- éreztem piás leheletét a nyakamon. Undorító volt.

Elkezdte lehuzni a ruhámat, mire ellöktem.

De ő visszajött és erősebben nyomott a falhoz.

-Ryan elég!!! Én ezt nem akarom!!- kiabáltam rá, de így sem engedett.

Sikítottam egyet. A zene tombolt, de valaki így is meghallott.

-Bella, minden rendben?- kérdezte Liam az ajtón kívülről.

-Liam segíts!- kiabáltam.

Ekkor Ryan keze csattant az arcomon, én pedig a földre kerültem. Zokogtam.

Liam elkezdett döngetni az ajtón, de mivel senki sem nyitotta ki, így berúgta.

Meglátott a földön és Ryan-hez fordult. Akkorát behúzott neki, hogy ő a mosogépnek esett.

A zene hirtelen elhallgatott és Harry jelent meg az ajtóban a többi fiúval.

Kivitték Ryan-t és szó szerint kirúgták a házból.

Liam odahajolt hozzám és a hátamat kezdte simogatni.

Az arcom fájt, a könnyek pedig patakzottak a szememből. Harry jött vissza és Liam mellé térdelt. Niall megpróbálta a többieket a nappaliba terelni, hogy ne nézzen engem mindenki.

-Bella, jól vagy?- kérdezte Liam.

Nem szólaltam meg, csak a fejem ráztam és sírtam továbbra is.

Nem akartam felállni, nem akartam megmozdulni, még csak levegőt venni sem.

A lányok figyelmeztettek, de én nem hallgattam rájuk, és ha Liam nincs, akkor...

 

A fiúk hazamentek, csak Liam és Harry maradtak. És a négy lány.

Már a szobámban voltam, ültem az ágyon.

Behívtam Diát és megkértem, hogy küldje haza a két fiút.

Mikor ők elmentek Dia bejött hozzám. A vállára borulva sírtam.

Miután megnyugodtam egy kicsit, a többiek próbálták feldobni a hangulatomat és feledtetni a dolgokat.

Minden féle lányos dolgot csináltunk. Végül legtöbben elaludtunk, amelyik ágyban épp voltunk.

Dia ágyában aludtunk négyen (Leigh-Anne, Jesy, Dia és én), az enyémben pedig aludt Jade és Perrie.

 

 

8.Rész- A randik...♥

Izgatottan mentem zuhanyozni, aztán bár komolyan hulla fáradt voltam, mégsem tudtam elaludni.
Így kimentem a nappaliba tévézni, aztán ott valamikor elaludtam.
Reggel Dia ébresztett.
-Bella, te itt aludtál?- kérdezte.
-Úgy tűnik.- mondtam.
Ma nem kellett sietnünk, mert csak délre mentünk a stúdióba, akkor is csak 2 órát voltunk ott.
Azután én Harry-vel indultam a randink helyszínére.
Mivel az már hamarabb kiderült, tudtam, hogy egy vidámparkba fogunk menni, de azt nem gondoltam, hogy így fog kinézni. Egyszerűen hihetetlen volt. Ilyet nem gyakran látni Magyarországon. Ott csak egy, ehhez képest kicsinek nevezhető parkocska van.

A part közelében voltunk, így Harry reggel szólt, hogy vegyek fel fürdőruhát.
Szinte mindenre felültünk és nagyon élveztem. Harry-vel rengeteget nevettünk. Végül, mikor kezdett sötétedni, felültünk az óriáskerékre.
Nem félek a magasban, de akkor egy kicsit megijedtem, amikor az óriáskerék megállt és mi pont a legtetején voltunk.
A földtől 20 méterre már eléggé hűvös szellő jár, még nyáron is, és mivel csak egy pántos póló és egy rövidnadrág volt rajtam, kicsit fáztam. Harry-nek is feltűnt és közelebb húzódott hozzám, majd átkarolt.
Nagyon jó volt a karjai közt lenni és már nem is fáztam. Egy pár perc várakozás után pedig el is indultunk.
-Kár, hogy elindult a kerék, olyan jó volt odafent.- mondtam Harry-nek, mikor kiszálltunk.
-Igen szerintem is.- rám nézett rám villantva mosolyát és megfogta a kezem. Ujjait az enyémek köré kulcsolta és így jártunk a parkban az est hátralevő részében. Persze gyakran el kellett engedjen, hisz mindenki tudja, hogy ő kicsoda. De ő mindig visszajött hozzám, miután fotózkodott, vagy éppen autógrammot osztott.
Közben vettünk hotdogot is.
Végül, mikor kellőképpen meguntuk a vidámparkot, úgy döntöttünk, ideje indulni, viszont egyiküknek sem volt kedve még hazamenni.
-Ha már úgy is fürdő ruhában vagy, mi lenne, ha csobbannánk egyet?- kérdezte.
-Oké, még úgy sem volt részem esti fürdőzésben.- azzal elindultunk a part felé.

*Dia szemszöge pár órával előbb*

Mikor Harry és Bella elmentek a stúdióból, hívtam egy taxit, hogy hazamenjek átöltözni a vacsi előtt.
Niall még a stúdióban volt, mikor letettem a telefont.
-Diana, te még hogy-hogy itt vagy?- kérdezte.
-Hívtam taxit és most megyek haza.
-Elkísérjelek?- kérdezte egy kis mosollyal az arcán.
-Persze.- vigyorogtam.
Hazaérkezve ki akartam fizetni a fuvart, de Niall nem engedte.
Bementünk és egy kicsit körbevezettem őt.
Mivel még csak fél 5 volt, és csak este mentünk vacsorázni, gondoltam megnézhetnénk egy filmet.
Niall választott egyet a nappaliban lévő gyűjteményből, csak azt nem tudta, hogy nem nagyon bírom a horror filmeket.
Nem akartam neki mondani, mert nem akartam beégni előtte, így csak a párnát szorongattam és gyakran eltakartam vele a szemem.
Niall látva a "rettegésem", közelebb ült hozzám. Nagy volt a kísértés, hogy hozzábújjak, de nem akartam tolakodód lenni, így maradtam a párnánál.
Nagyjából másfél óra szenvedés után vége lett a filmnek, én pedig elszaladtam átöltözni.
Épp kiléptem a szobából, az ajtó előtt pedig Niall állt. Azt hittem ott kapok szív rohamot.
Niall egy kicsit kuncogott rajtam, majd így szólt:
-Szólhattál volna , hogy nem bírod a horrort.
Elvörösödtem.
-Oké,- mondtam- nem bírom a horrort.
Ezen mindketten elkezdtünk nevetni.
-Akkor felajánlhatom a hölgynek, hogy az este folyamán megvédem, a film rémjeitől?- kérdezte és meghajolt előttem, kezét előre nyújtva.
Kezemet az övébe helyeztem.
-Ajánlat elfogadva.- mondtam.
-Amúgy nagyon csinos vagy.-  mondta, mikor kiléptünk az ajtóm.

*Bella szemszöge*

Leértünk a partra és Harry habozás nélkül lekapta a pólóját.
Azt hiszem, kicsit több ideig legeltettem a szemem a felsőtestén, mert csak arra eszméltem fel, hogy szorosan előttem áll.
-Na, te nem jössz?- kérdezte.- Talán mégsem tartod jó ötletnek az esti fürdőzést?- kérdezte. Mintha csak cukkolni akarta volna.
-Dehogynem.- azzal én is lekaptam a felsőmet és a nadrágomat. Berohantam a vízbe.

 

Olyan gyönyörű volt minden. Hallottam, hogy Harry is mellém ért, majd hirtelen megfordultam és jól lefröcsköltem. Válaszként jó sok vizet kaptam a nyakamba. Mindketten nevettünk, majd a nyakába ugrottam és lenyomtam a víz alá. Nem is Harry lett volna, ha nem húz magával.

Jól kipancsoltuk magunkat, majd csuron vizesen indultunk haza.

Úgy ültünk be a kocsiba is.

Mielőtt kiszálltam, Harry-hez fordultam.

-Köszönöm ezt a csodálatos estét.- és nyomtam egy puszit az arcára.

Kiszálltam és beszaladtam a házba.

Már bőven elmúlt éjfél.

Dia még ébren volt, mikor beléptem.

Kicsit furcsán nézett, hogy tiszta víz vagyok, de miután elmeséltem neki az estét, már nem furcsállta.

Aztán ő következett és elmesélte a vacsiját Niallel.

Azt mondta, szuper volt és Niall egyszerre volt úriember és egy vicces és aranyos kisgyerek.

Még sokáig nem aludtunk, mert holnap hétvége (ami már aznap volt, hiszen elmúlt éjfél), így nem megyünk stúdiózni. Gondoltuk áthívjuk a Little Mixes lányokat és a One Direction összes tagját.

Csapunk egy kis partit.

-Oké, akkor reggel felhívom Perrie-t- mondta Dia.

-Én meg szólok Harry-nek.- mondtam.