Aztán amikor ő következett, atnyújtott egy borítékot. Dia lassan kinyitotta, kivett egy papírt és olvasni kezdte. Egy hivatalos papír volt.
Dia szemei csillogni kezdtek, majd Niall nyakába ugrott.
-Az ajándék másik felét megkapod, ha megvan a jogsid.- mondta Niall mosolyogva.
Így már mindenki értett mindent. Diát Niall beíratta egy kressztanfolyamra, és kocsit fog kapni, mikor végez.
Wow. Niall nem viccel.
Természetesen Dia Niallnél aludt. Harry meg nem akart egyedül hagyni, úgyhogy nálam.:)
Végre normalizálódott az életem az elmúlt hónapok után. Nincs akkora felfordulás, a munkaidőm kötött, tudok mellette bármi mást csinálni, és ami a legfontosabb, elküldtök az utolsó dolgozatokat, úgyhogy most egy pár hónapig azzal se nagyon kell foglalkoznom. Eljött az ideje, hogy keressek egy egyesületet itt, ahol kézilabdázhatok. Magyarországon a Fradiban játszottam, ez elég sokat számít. Viszont kihagytam több, mitn fél évet.
Harry már ajánlott pár helyet, amiknke elég nagy nevük van, általában kijutnak BL-re és az olimpiai csapatba is ezekből válogatnak.
Holnap megnézünk egy edzést, sőt valószínűleg már én is beállok. Nagyon izgulok. Mi lesz, ha naogyn meglátszik az a fél év kihagyás? Najó, nem gondolok ilyenekre, inkább kiszállok végre a kédból, és kimegyek Harryhez az ágyba...
Reggel mikor felkeltem, Harry még aludt. Igazból én is csak arra keltem, hogy kaptam egy sms-t.
"Lefeküdtünk Niallal."
"Lefeküdtünk Niallal."
Aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa~gondoltam magamban...
*Dianna szemszöge*
Niall még alszik. Én meg.. azt hiszem bátran mondhatom, hogy ez volt életem legjobb születésnapja.
Betöltöttem a 18-at, és lefeküdtem a világ legtökéletesebb fiújával. Nem érdekel, hoyg csak most történt meg, mert egyszerűen tökéletes volt.
Írtam Bellának egy sms-t, csak hogy tudjon róla, mert megígértem, hogy elmondom amint megtörténik.
Kimentem a fürdőbe, hoyg megmossam az arcom. Rám nem jellemző, hogy azzal foglalkoznék, hogy bárki is alszik, szóval most sem nagyon törődtem azzal, hogy a barátom még az igazak álmát aludná.
Mikor kijöttem már fent volt.
Szegéyn tiszta kóma volt. Rámnézett, elmosolyodott és megkérdezte hogy aludtam.
-Én remekül. És te?
-Én is, amíg a csodálatos barátnőm fel nem ébresztett.
Ekkor halk nyüszítést hallotunk az ágy lábától.
Teljesen megfeledkeztem a Bellától kapott ajándékmoról.
-Azt hiszem ő is éhes.- mosolygott Niall.
-Szóval te is.- röhögtem. Természetesen az én gyomrom is korgott már. Ezért passzolunk mi ennyire egymáshoz.
Kimentünk a konyhába és először a kiskutyának kerestünk ennivalót.
Akkor jutott eszembe, hogy még el se neveztem.
Felraktam a pultra, a kajájával együtt, odaültettem Niall is vele szembe.
-És most: ki kell találnunk neki egy nevet!
-De én is éhes vagyok.- nézett bociszemekkel Niall.
-Majd ha lesz neve, eszünk!
Erre Niall elröhögte magát, de mikor rájött, hogy nem viccelek, végre gondolkodni kezdett...
