6. Rész- És a máásik fél ;)

Mikor Visszaértek Diáék a kajával, mindenki megkapta a saját "adagját".
Nekem volt egy liter kólám, amit persze amilyen béna vagyok, sikerült magamra öntenem.
-Basszus!- pattantam fel, mire mindenki odanézett.
Haza kellett mennnem, hogy átöltözzek, de Perrie-ék már úton voltak a kávézóba.
-Dia, szerintem te menj a kávézóba a lányokhoz, addig én hazamegyek átöltözni.- mondtam, de egy kicsit csalódott voltam.
Nem akartam Simon-t megkérni, hogy vigyen haza, de ötletem sem volt, hogyan jussak oda.
Ekkor felpattant Harry.
-Majd én elviszlek.- villantotta rám a mosolyát. Kicsit megremegett a lábam, közben bólintottam.
Kimentünk a kocsihoz és ő kinyitotta nekem az ajtót.
Beszélgettünk odafele miközben elirányítottam őt.
Megérkeztünk és kinyitottam az ajtót.
-Megkínálhatlak valamivel?- kérdeztem mosolyogva.
-Nem, dehogy.- mosolygott vissza.- Menj csak öltözni, én majd ide leülök.- mutatott a kanapé felé.
-Köszi, igyekszem, hogy ne kelljen sokat várnod.- ezzel beszaladtam a hálószobámba.
Még teljesen ki sem pakoltam, úgyhogy a bőröndömben kezdtem kutakodni.
Végül e mellett döntöttem:

Kimentem Harry-hez.

-Tetszik a pólód!- mondta vidáman.

-Köszi. Biztos nem kérsz semmit?- kérdeztem. Egy kicsit zavarban voltam. Ő ott ült, én pedig ott álltam előtte és engem nézett. Csak engem.

-Nem, dehogy. Na és hová fuvarozhatom a hölgyet?

-Ó, elvinnél?- lepődtem meg. Nem is kértem, meg különösebben nem is említettem meg.

-Persze.- ezt úgy mondta, mintha magától értetődő lenne. Elmondtam a címét a kávézónak, így elindultunk.

Elég hűvös volt, így felvettem egy bőrdzsekit.

Odaértünk és ki akartam szállni, de Harry utánam szólt.

-Bella!- visszahajoltam.- Elkérhetem a számod? Tudod, ha szükséged lenne megint egy fuvarra.- kacsintott.

Azt hittem, ott ájulok el, de egész nyugodtan kezeltem a helyzetet.

Lediktáltam a számom, majd megköszöntem, hogy elhozott és kiszálltam.

 

Mikor odaértem a lányokhoz, mindannyian látták az arcomon, hogy valami nagyon jó dolog történt.

-Mizu Bella?- kérdezte Jade.

-Ááááá, semmi, csak azt hiszem, ez életem legszebb napja.- Egyszerűen nem bírtam nem vigyorogni.

A lányok persze kifogástalanul néztek ki. Egyszerűen hihetetlenek.

Mikor oda jött pár fan, akkor is csak mosolyogva felálltak, fotózkodtak és mikor végeztek, ugyan úgy folytattuk a beszélgetést, mintha semmi sem zavart volna közbe.

 

 

Rólam is készült egy kép, ahogy éppen iszom a forró csokim.

 

 

Elég fura volt, hogy mindenki pólóban, én meg ott ültem dzsekiben, de komolyan fáztam.

Csak nehogy beteg legyek....