20. Rész- Tökéletes ajándék

Gondoltuk, megünnepeljük ezt a csodálatos estét, na persze gondoltuk.
Amint kiléptünk több tucat ember volt a bejárat előtt és sikítozott a mi aláírásunkért.
/Senki sem tudta, hogy a fiúk itt vannak, hogy ne rájuk figyeljenek./
Szuper jó érzés volt, hogy nem csak a környezetemben lévő emberek fognak sikítozó lányoknak és néha fiúknak is aláírást osztogatni és közös képet csinálni velük.
Fél óra sem telt bele és végeztünk is, innen egyből egy  helyre mentünk,ahol hajnalig buliztunk...

Késő délutánig aludtunk. Mikor felébredtem, kimentem a konyhába és miközben ''reggelit'' (rántottát) csináltam, ránéztem a naptárra. És akkor jutott el a tudatomig. A koncert előtti készülődés, a sok stúdiózás a sok stressz... Hogy mehetett ki a fejemből? Szörnyű bűntudat uralkodott el rajtam.
Beszaladtam a szobámba és tárcsáztam Niall számát.
-Háló...- vette fel legalább 2 perc csörgés után. Hallottam, hogy most ébresztettem fel.
-Szia! Bella vagyok... Tudod, holnap lesz Dia szülinapja... és mi lenne, ha rendeznénk neki egy kis bulit. Nem lennénk sokan, csak te meg a srácok és hívnám Perrie-ket. Biztosan örülne neki.- mondtam.
-Igen, tudom, már terveztem neki valami meglepetést... Akkor lehetne nálam, mondjuk este 7-től. Szólok a többieknek, te meg szólj a lányoknak. És tartsd titokban. Legyen meglepetés.- mondta és hallottam,hogy mosolyog.
-Oké. És a kaja?
-Azt rendelek.. De mi lenne, ha valami piát is hozatnék? Mármint, te nem vagy Még 18, Dia meg most betölti.. Nem lenne gáz? Ne aggódj, neked nem engedjük, hogy igyál.- mondta és már közben kidőlt a röhögéstől.
Én is elnevettem magam.
-Na azért nem 10 éves vagyok.
Még egy kis ideig beszélgettünk, majd leraktam és rögtön felhívtam Perrie-t.
Vele is ledumáltam. Már csak egy dolog volt hátra. A szülinapi ajándék. A gondolkodásomban egy fura szag, majd egy visító hang szakított meg.
Ki szaladtam a konyhába és láttam, hogy a tojásrántottám füstöl a tűzhelyen és bekapcsolt a füst riasztó.
Hirtelen Dia is mellettem termett egy poroltóval.
-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz?- kérdezte, miután a füstriasztó már nem vinnyogott.
-Hát, reggelit.. asszem.- néztem a tűzhelyre. Ebből sem fogok már enni.
-Na jó, lemegyek a mekibe és hozok valamit enni, mert ebből már tuti nem fogunk enni, és nem akarok megint nekiállni kaját csinálni.- mondtam és a szobám felé indultam, hogy felöltözzek.
-Ez jó ötlet, még a végén felgyújtanád a konyhát.- mondta Dia.

Csak 3 sarokra innen volt a Meki, így nem kellett sokat sétálnom a hidegben.
Közben gondolkodtam Dia szülinapi ajándékán. Aztán megláttam egy kislányt, aki épp kutyát sétáltatott.
Ennél jobbat kitalálni se tudnék. Mióta eljöttünk Magyarországról, azóta mondja Dia, hogy mennyire szeretne egy kiskutyát.
Már megvettem a kaját, de visszafelé egy kis kerülővel mentem és betértem a közeli kis állat kerekedésbe.
Nem kellett sokéig keresgélnem, amíg megtaláltam amit, vagy inkább akit kerestem.
Azt hittem elolvadok a láttán és tudtam, hogy Dia tetszését is elnyeri majd.



Lebeszéltem a kereskedővel, hogy reggel érte jövök és akkor fizetek is.
Vidáman indultam végül haza, a kihűlt "reggelinkkel".
-Melyik országba mentél kajáért?- kérdezte Dia, mikor felértem.
-Azt hiszem, Olaszba.- mondtam nevetve és a kezébe nyomtam az adagját, ami nem egy gyerekmenü volt.
Sosem értettem, hogy lehet, hogy Dia annyit eszik, mint egy testépítő, de egy dekát sem hízik. Pedig még csak nem is sportol. Bezzeg rajtam minden meglátszik.
De ennek köszönhetem, hogy elkezdtem sportolni.
-Mitől van ilyen jó kedved?
-Nem is tudom, csak engem dob fel, hogy a legjobb barátnőm holnap betölti a tizennyolcat?- mosolyogtam rá vidáman.