11. Rész- Érkezés az új otthonunkba

A hetek csak teltek, én Harry-vel, Dia pedig Niall-el újabb és újabb randira járt.
Mikor beköszöntött a December, el sem hittük, hogy ennyi idő eltelt. Közben Diával tettünk egy pár vizsgát, úgyhogy amikor nem stúdióban voltunk és nem randin, akkor ha tehettük tanultunk. Na jó ez csak rám volt igaz, Dia onnan tanult, hogy én folyton mondtam az anyagot neki.
Így nekem a legtöbb vizsgám ötös, Diáé pedig 2-3 közé esett.
A fiúk (1D) és a lányok (LM) közben voltak otthon Londonban és visszajöttek hozzánk. Harry nélkül ilyenkor nagyon nehéz volt, mert nagyon közel kerülünk egymáshoz. És a többi fiúval is. És a lányokról ne is beszéljünk. Minden héten mentünk valahova, amikor itt voltak.
Most azonban otthon vannak és a srácok is hamarosan mennek, mert otthon karácsonyoznak.
Úgy volt, hogy mi is visszamegyünk Magyarországra erre az időre, de kaptunk egy ajánlatot, amit nem utasíthattunk vissza.
Egy angliai lemezkiadó szerződést kötött velünk a LM-es lányok és Simon közreműködésével.
A fiúk még nem is tudták, így ma elég kedvetlenül érkeztek a stúdióba. Ma este száll fel a gépük és nincs kilátásban, hogy mikor jönnek megint Amerikába.
Nem is mondtuk el a srácoknak a nagy hírt, azt akartuk, hogy meglepetés legyen. Így a mai nap mi is tettettük a rossz kedvet, miközben majd szétvetett minket az öröm.
Végül este kikísértük a reptérre a srácokat.
-Bella- nézett rám Harry,- annyira fogsz hiányozni. Amint tudok visszajövök, ígérem.
-Te is nekem. De vigyázz mit ígérsz, inkább csak azt mond, hogy amint tudunk találkozunk.- mondtam egy kicsit sejtelmesen.
Harry nem nagyon értette, de rábólintott. Hosszan csókolt meg, abba sem voltam biztos, hogy valaha el fog engedni.
Niall Diát szorította magához. Végül elköszöntem a többi fiútól is.
Liam-et megöleltem, ő nagyon közel áll hozzám az ominózus este óta.
Aztán végül Niall-t. Azt tudni kell, hogy mi mostanra olyanok lettünk, mint a testvérek. De komolyan. Biztosan mondhatom, hogy ő a legjobb barátom (Diát leszámítva, ő egy teljesen más tészta..).
Megkezdték a beszállást, de mi ott maradtunk, amíg fel nem szállt a gépük.
Aztán irány haza, befejezni a pakolást, mert reggel indul a mi gépünk is.


Reggel a reptéren egy kis kavalkádba kerültünk és egy hajszálon múlt, hogy nem késtük le a gépet.
Mivel már December volt, jó melegem öltöztünk, mert tudtuk, hogy Angliában még hidegebb lesz.
Leszálltunk és miután megkaptuk a csomagjainkat, leintettünk egy taxit és elmondtuk azt a címet, amit Simon leírt nekünk egy papírra (:"D).
Mellesleg megjegyzem, hogy Amerikába gyarapodott a ruháim száma és alig fértem bele a bőröndökbe.
Út közben ámultunk a gyönyörű látványtól.

Annyira gyönyörű volt.

Nem voltak túl sokan az utcákon, December 23-án este.



Megérkeztünk a házhoz és megkértük a taxist, hogy segítsen felcipelni a csomagokat.
Felmentünk és láttuk, hogy mindenhol ég a villany.
A konyha asztalon találtunk egy levelet.
"Kedves lányok!
 Remélem ide is olyan könnyű lesz beilleszkedni, mint Amerikába. Hozattam nektek egy Karácsonyfát, díszeket találtok alatta egy dobozban. Jó szórakozást hozzá és Boldog Karácsonyt!
Simon "
El sem tudtuk képzelni, hogy lehet ezt úgy megoldani, hogy még csak nem is ezen a kontinensen van.
De ő Simon Cowel, úgyhogy ő megoldja.
Elég későre járt, de nem nagyon tudtunk aludni. Úgy döntöttünk, elkezdjük most díszíteni a fát.
Szerintem elég szépre sikerült. Itt épp Dia tesz fel egy díszt:

Simon hagyott nekünk ajándékokat is, de megkért, hogy csak karácsonykor bontsuk ki.
Mielőtt felraktuk az égősort Dia betekert engem is és lekapott, mielőtt leszedhettem volna magamról.

Hajnali ötkor aztán már kezdtünk álmosak lenni és elmentünk lefeküdni.

Már alig vártam a reggelt (ami nekünk délután lesz), hogy felhívjam Harry-t.

Azt terveztem, hogy a Big Ben elé hívom, mondván ott van valami meglepetésem neki, és én ott fogok állni.

Vagyis Diával ketten fogunk ott állni és várni a srácokat.