Itt álltunk egy lépésre a győzelemtől.
Az elkövetkezendő egy hétben még nagyon hajtásba kezdtünk,még kevesebbet aludtunk és mégtöbbet gyakoroltunk.
Péntek este hullafáradtan omlottunk az ágyba.
-Dia, holnap...
-Holnap...- elég volt ennyit beszélnünk, és mindent megértettük. Azt hiszem, többre nem is futotta volna az energiánkból. Azonnal álomba merültünk.
Másnap még kétszer le kellett próbálni az egész műsort, úgyhogy megint korán keltünk. Délután ötkor viszont el kellett kezdeni készülődni az esti show-ra.
És ott álltunk. Kézen fogva vártuk, hogy kinyíljon a színpadra vezető ajtó, mikor ez megtörtént kiléptünk és belekezdtünk a Happy Ending-be.
http://www.youtube.com/watch?v=pxA26LGI2Mc
Végig fogtuk egymás kezét.
Miután lejöttünk a színpadról egymásra borultunk.
Végül, ott álltunk, és azt vártuk, hogy kimondják a nyertes nevét.
És... kimondták. Az idő lelassult, talán meg is állt.
Nem mi nyertünk. Kimondták az ellenfelünk nevét. Furcsa, de nem éreztem úgy, mintha vesztesek lennénk. Persze, mindketten megkönnyeztük Diával, de azt hiszem, ő is érezte, hogy igenis, mi is nyertünk.
Lement a show, mindenki odajött hozzánk, és elmondta, mennyire sajnálja, hogy nem mi nyertünk, de szuperek voltunk.
Aztán csörgött a telefonom.
-Igen?- szóltam bele.
Egy női hang szólt bele, valamit magyarázott, hogy kinek az asszisztense, de nem nagyon értettem. Ez után, oda adta valakinek a telefont, akinek a hangját már sokszor hallottam a Tv-ben.
Miután letettem, teljesen lefagytam. Nem csak, hogy megmozdulni, de még pislogni sem tudtam.
-Bella!- jött oda hozzám Dia.- Jól vagy?
Meg sem moccantam, mire gy kicsit megrázott.
-Most beszéltem...
-Kivel?- kérdezte.
-Én... én...
-Bella, mondd már!- szólt rám.
-Én most beszéltem Simon Cowell-el.
-Miiiiiiiiii???!!!- sikított, mire mindenki odanézett. Ezért kicsit csendesebben folytattuk.
-Azt mondta, hogy látta a mai show-t és ő szeretne a menedzserünk lenni. Azt mondta, repüljünk hozzá Amerikába.
-Áááááááá.- sikított, amibe én is bekapcsolódtam.
Ez egy elég vicces szituáció, amikor 2 lány az X-faktor színpadján sikítva ugrál.
Mindenki odajött hozzánk, de akkor mi abbahagytuk és elmentünk, mintha mi sem történt volna.
Mikor ezt itthon elmeséltem, a szüleim felugrottak örömükben és csak egy akadálya volt annak, hogy elengedjen.
-Bella, és mi lesz az iskolával?- kérdezte anya.
-Azt befejezem ...- most aztán gondolkodóba estem. Nem lehet, hogy az iskola áll az álmom megvalósításának útjában. Aztán kitaláltam.- Majd befejezem levelezésen.
Nagyon nehezen, komolyan, nagyon nehezen, de belementek.
Aztán jött a telefon Diától, hogy őt is elengedték.
Simon azt mondta, visszahív este és így is lett. Megmondtam neki és azt mondta holnap indul a gépünk.
Mikor megkérdeztem, hogy ez hogy lehet, azt mondta, tudta, hogy igent mondunk és már lefoglalta a jegyeket. Felnevettem, majd letettem.
És kezdtem csomagolni.
Három bőröndbe pakoltam, méret szerint egyre nagyobbakba. Ez már a legkisebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése