Kiosontam és behoztam egy pohár eperturmixot.
Fél kettőkor azonban, gondoltam le kéne már feküdni, tekintve, hogy fél hétkor kelek, mert tízkor indul a gép.
Sok idő kell, lányból vagyok.
Kikapcsoltam a gépet és szerintem az eperturmix hatására, rögtön elaludtam.
Mikor reggel csörgött a telefonom, alig bírtam felkelni. Nem, nem az ébresztő volt, hanem az én legjobb barátnőm.
-Szia!- köszönt.- Fent vagy?
-Nem Dia, még alszom.- mondtam kómásan.
-Oppsz, felébresztettelek?
-Igen...- legszívesebben visszaaludtam volna, de már kinyitottam a szemem, így nem ment volna, amúgy is 15 perc múlva én is kelek.
-Hánykor feküdtél le?- kérdezte Dia.
-Azt hiszem, fél egykor.- füllentettem egy órácskát.- De figyi.. nem lehetne, hogy most leteszem? Találkozunk a reptéren nemsokára.
-Oké álomszuszék.- mondta és letette.
Anyáék kivittek a reptérre, ott persze úgy omlottam Dia karjaiba, mintha legalább egy éve nem találkoztam volna vele.
Aztán miután elbúcsúztam anyáéktól, Dia pedig a saját szüleitől, el kezdtünk beszállni.
A gépen felhívtam a nővérem, mert vele tegnap is csak telefonon beszéltem, mikor elhadartam neki, hogy mi is történt.
Hihetetlen, hogy pár óra leforgása alatt, mennyire megváltozhat az ember élete.
Épp letettem a telefont, és el akartam bóbiskolni, mikor jött egy sms-em a Jesy-től (Little Mix).
"Szia. Hallottam a nagy hírt, pár nap múlva mi is megyünk Amerikába, majd ott találkozunk. Jesy xoxo"
Megmutattam Diának, aztán nála is maradt a telóm, mert én 2 percen belül el is aludtam.
Pár óra múlva Dia ébresztett.
-Bella, kösd be magad, mindjárt megkezdjük a leszállást.
Bekötöttem magam, de szerintem úgy néztem ki, mint egy élőhalott, pedig az éjszakai alvást és ezt összevetve, legalább 12 órát aludtam.
Leszálltunk és megkaptuk a csomagokat. Simon küldött értünk egy taxit, ami majd elvisz minket a lakásunkra, amit Simon tart fent nekünk.
Beszálltunk a taxiba és Dia csinált magáról egy képet, amit rögtön fel is töltött Twitterre, Facebook-ra, Instagram-ra, ezzel a felirattal: Vigyázz New York, jövünk! ;)
Míg a lakáshoz kocsikáztunk, komolyan tátott szájjal néztünk kifele az ablakon.
Oda értünk, és kipakoltunk az autóból.
Mikor bementünk találtunk egy levelet az asztalon, amit Dia felolvasott.
-Kedves Dianna és Bella! Szokjátok a várost és pihenjetek. A repülő út biztos kifárasztott titeket. Holnap benézek. Simon.
-Na a pihenés az ránk fér.- mondtam.
-Rád? Hisz egész úton aludtál.- mondta Dia.
-Jól van na.
Főztem egy kávét, miután felfedeztem a konyhát (ami egyszerűen csodálatos volt, óriási hűtővel)
, ja és amúgy én nem kávézom, de gondoltam egyszer csak nem árt, és kiültem a kertbe. Kicsit hűvös volt, mert épp kelt fel a nap, így kivittem magammal az amerikai zászlós takarómat. Ezt Diannanak persze rögtön meg kellett örökítenie és landolt az előbb említett közösségi oldalakon.
Ja és a hajam kicsit megváltozott az X-faktor alatt. Szőkébb lett :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése